Az egyszerű textilanyag, amely azonban álmokat hordoz, mindenkit egyesít. Punkok és középiskolai tanárok, csinos fiatal lányok és rozzant könyvelők viselik hasukon a divat művészetéből életre kelő jelszavakat és képeket.

„Ez történt egy éjszaka” – ez volt a címe annak a filmkomédiának, amely nagyon-nagyon régen, még 1934-ben készült. Ebben Clark Gable levette a trikóját, és födetlen mellkassal játszott végig egy jelenetet. Ezzel persze elbűvölte rajongóit. A nagy színész karrierje az esetnek köszönhetően újabb lendületet vett, a gyapjúipar forgalma pedig visszaesett.

Majdnem két évtizeddel később egy másik nagy színész tette jóvá azt a kárt, amit Clark Gable az iparnak okozott. A Broadwayn Tennessee Williams darabját adták elő. A Vágy villamosában Marlon Brando olyan magával ragadóan mozgatta izmait egy sima, fehér trikóban, hogy elbűvölte rajongóit (Tegyük hozzá, hogy valóban nagyszerű darabban nyújtott valóban nagyszerű alakításról van szó).

A második világháborúban még parasztosan alsóingnek hívták ezt az azóta híressé vált gyapjúneműt. Az amerikai katonák ebben szálltak partra, a civil lakosság Európa-szerte ebben kuksolt ostrom idején a pincékben, és senki sem sejtette, hogy amit egyszerűen a hideg ellen visel, az bizony nagy jövőjű ruhadarab. Mindenekelőtt a fiatalok kezdték hordani, a farmernadrág ideális kiegészítőjeként, meg tiltakozásul is a „penészes öregek” hagyományos zakóival és jól szabott galléros ingeivel szemben. A fiatalok mindig mindent tiltakozásképpen csinálnak- ugyanúgy, mint nagyapáink annak idején. Így aztán a dolog lényegéhez tartozik az is, hogy a tiltakozásból hétköznapi hagyomány lesz. Ez történt trikóügyben is: amit az „ezeréves penész” ellen protestáló egyetemisták hordtak, azt ma mindenki viseli. Persze, idővel alakult is, változott. Ha az eredeti, hófehér őssel összehasonlítjuk, az egy kicsit olyan, mintha Henry Ford 1906-os modellje és egy mai Porsche állna egymás mellett.

A valamikor egyszerű trikó megbolondult, nyomtatás „dizájn” került rá. Az időközben már tili-tarkává is lett trikókról film- és popsztárok köszönnek vissza, vagy a nagyvárosok neurotikus álomtájai csillognak: akik szeretnének világot jártnak látszani, büszkén mutatkoznak hátukon az Eiffel-toronnyal, vagy Szingapúr látképével. Ismét mások esetleg a maguk számára is rejtélyes angol nyelvű feliratokat hordoznak. Az ipar fölismerte és kihasználja az olcsó reklámlehetőséget. Szegény jó trikó a sűrített tejtől az óvszerig mindent elvisel. Politikai jelszavak és születésnapi kívánságok, bárgyú mondások és titokzatos jelek villódznak – a trikó tömegtájékoztatási eszköz lett. Éppen ezért nem mindig szabad komolyan venni, amikor például a metrón egy csinos nő a „Kiss me” felhívással a mellén jelenik meg.

• Broadway Clark Gable Tennessee

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!