Az olimpia megnyitója után szinte rögtön felcsendült a kórus: „Megint beégtünk a ruháinkkal”. Ennek alátámasztására pedig angol kollégát, egy bizonyos Carrie Dunnt idéznek, aki szerint a magyar formaruha volt a legrondább az összes közül…

Egy angolra pedig mindig érdemes hallgatni, ha eleganciáról van szó. Más kérdés, hogy másban már nem annyira. A szerkesztőségben végzett rögtönzött közvélemény-kutatás szerint az olimpikonjaink által viselt ruhák kritikán aluliak voltak. Való igaz, hogy leginkább egy angol kispolgári, unalmas, délutáni tejes teázásra való ruhakollekció nem ütötte meg azt a mércét, amit az olimpia megnyitóján a többi ország állított fel. A legtöbb női ruha ötletes, stílusos, emellett sok esetben magán viselte az ország nemzeti sajátosságait, népviseletét. Ha a tervező ezt a pipacsos mintázattal akarta elérni, akkor sajnos mellényúlt. A férfiaknál a sötétkék nadrág, a piros-fehér csíkos ing, piros nyakkendő és a törtfehér zakó pedig leginkább egy falusi búcsú leharcolt zenészeinek ruháját idézte. Sajnos az összhatáson már a Swarovski kristályokból kirakott magyar címer sem segített.

A formaruha, vagy másképpen nevezve a társasági ruha, ugyanakkor már jóval tetszetősebbre sikeredett. A sötétszürke alapon nagyon vékony bordó-piros színű csíkozású ruhák kiegyensúlyozott, kellemes összhatást keltenek. A fiúk vajszínű inget, piros nyakkendőt, övet, cipőt, kalapot viseltek.

Sajnos a tehéncsordaként és pipacsos dalmata falkaként aposztrofált magyar olimpiai csapaton ez már nem sokat segített. Persze az angol blogszerzőnek van is miért nyafognia, hiszen lehet, hogy elegánsak voltak az angol lányok, de a „mieink” viszont sokkal szebbek…

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!