Mit ettek a spártaiak?
Eleinte mindenfélét, húst, zöldséget, édességet. A tehetősebbek fényes lakomákra hívták meg egymást, amelyeken híres költők szórakoztatták a vendégséget.
Lükurgusz, a legendás hírű törvényhozó azonban hadat üzent ennek az élvhajhász életmódnak, és előírta, hogy gazdagoknak, szegényeknek egy asztalnál kell ennie, és nem is akármit, hanem a hirtelenében létesített városi konyhában főzött menüt, mégpedig közös ebédlőkben és megszabott rend szerint. Az úgynevezett „törvényétel” általában levesnek mondott híg löttyből állt, olykor kevéske hús is úszott benne. Utána sajtot és fügét szolgáltak fel. A közös étkezéseken gyerekek és felnőtt egyaránt köteles volt megjelenni, mégpedig üres gyomorral. Ha valaki otthon belakott az ókori feketepiacon szerzett falatokból, és eltolta maga elől a tálat, az afféle szabotázsnak minősült. Az örök árgus szemekkel figyelték az étvágy jeleit, és a rendbontót nyomban megfenyítették. Egy-egy asztalnál tizenöt fő fért el, és mivel mindenkinek központilag jelölték ki a helyét, meglehetősen vegyes volt a társaság. De hát beszélgetni úgysem igen lehetett, mert étkezés közben fizetett szónokok prédikáltak fennhangon. A közös konyha receptjeiből nem maradt fenn egy sem. Athénból viszont ismerünk egy anekdotát, amely szerint egyetlen athéni polgár kóstolta meg Spártába tévedve a híg levest, az is belepusztult.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez