A nordic walkingot magyarul talán legjobban északi sétának, sportosabban északi járásnak fordíthatjuk.

A sportág 1997-es fennállásától kinőtt a gyermekkorból, és igazi, érett, önálló sport lett. Több technikai elemével egyesíti a sífutás lépéstechnikáit, különböző ugrótechnikákat, a futás és a fitnessben használt elemeket és így teljes körűen biztosítja széles tömegek edzését kismamától nagymamáig, kedvtelésből sportolóktól a profikig.

Eredetét természetesen nem tagadhatja meg, mivel a nordic walking technikák szinte mindegyike a sífutás egyes elemeinek „szárazföldi” testvére. Ezek a technikák azonban a már megrövidült botokhoz, a nem sikló, hó nélküli talajhoz, és a modern fitness egészségügyi elvárásaihoz (izületkímélés, nem túl megerőltető lépéshossz, egészséges pulzustartomány, stb.) idomulva kivívták a világ elismerését.
Nagy előnnyel indulnak azok a nordic walking kezdők, akik már régebb óta sífutnak, és ez visszafelé is igaz, a nordic walkingosok is gyors fejlődésre számíthatnak a sífutásban.

Pozitív érvek a sport mellett:
• bárki, bármikor elkezdheti,
• északi gyaloglás közben nem csak a lábak, hanem a felsőtest is intenzíven bekapcsolódik a munkába, így testünk izmainak mintegy 90 %-át mozgatjuk át,
• kíméli az izületeinket, mivel teljes testsúlyunk nem |zuhan| a láb ízületeire mint futás közben,
• a szívet és tüdőt kímélő mozgásforma meglepően hatékony zsírégető, azaz a bot nélküli sétához képest akár 20-46 %-kal is növekedhet a kalóriafelhasználás,
• sportolás közben gyönyörködhetünk a természetben, az erdőben, nem úgy mint a tornateremben,
• és nem utolsósorban gyaloglás közben jókat lehet beszélgetni a sporttársakkal.

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!