Európában nehéz olyan helyet találni, amely Lappföldnél is jobban kiesik. A három országra kiterjedő területről általában mindenkinek a rénszarvasok, illetve a kedves, mosolygós Mikulás jut az eszébe. Meg a hideg. Pedig nyáron még meleg is lehet.

Mikulás, s nem télapó. Ez utóbbi kreálmány leginkább a Karácsony - Fenyőünnep párhuzamának egyik humán kivetülése, s mint ilyen, legfeljebb a szocialista nehézipar egyik terméke lehet. Használatát nemcsak itthon, de ajánlatos külföldön is kerülni. Különösen Lappföldön, ahol az egy főre jutó Mikulások száma különösen kiugró, miközben a népsűrűség bizony mindössze 2 fő négyzetkilométerenként.

Lappföld nagyobbrészt Finnországban, Svéországban és Norvégiában helyezkedik el, de jelentős részei nyúlnak át Oroszországba is. Nem árulunk el különösen nagy titkot, ha azt mondjuk, hogy Lappföldön sok a hó, rengeteg a rénszarvas, és mindenhol van fenyő. Ugyanakkor, párhuzamosan a finnországi turizmussal is, Lappföldre is egyre többen látogatnak el.

A lappok történelmük során sosem alkottak önálló államot. Erre népesség számuk és állandó vándorlásuk sem adott lehetőséget. Nagyobbrészt történetük állandó vándorlással telt, s még a 20. század közepén is be akarták olvasztani őket. Mivel állandóan követik a rénszarvas-csordákat, ezért jelentősebb állandó települést nem hoztak létre.

Mára azért a lappok élete sokban megváltozott. Bár még ma is sokan foglalkoznak réntenyésztéssel, korántsem mindenki. Norvégiában úgy védik a lapp kisebbséget, hogy a réntenyésztést csak lappok űzhetik.  A lappok segítését szolgálja, hogy a három ország között szabad a határok átjárása, ezzel is megkönnyítve a rének (és a lappok) szabad járását.
 
Jóval nehezebb a sorsuk az Oroszországban élő lappoknak. A múlt rendszerben nemcsak a lapp kollektív jogaikról kellett lemondaniuk, hanem esetenként a puszta létük is veszélyben forgott. A kolhozokba kényszerített lappok nem is igazán boldogultak, jelentős volt az elvándorlás is. A kolhozok felbomlása után jött létre az Alapítvány a Kolai Lappok Újjászületéséért, amely a nyelvi és kulturális célkitűzéseken túl gazdasági kérdésekkel is foglalkozik és többek között néhány rénszarvascsordát is magáénak tudhat.

A skandináv országokban élő lappokat sem úgy kell elképzelni, mint száz évvel ezelőtt. A réneket ma már nem gyalog, vagy kutyaszánon, hanem motoros szánon követik. A gyerekek és a családtagok nem kénytelenek a pásztorral együtt vándorolni, hanem komfortos házakban laknak, letelepült életmódot folytatnak. Ugyanakkor nem felejtik el az ősi mesterségeket. Sokan közülük lapp népművészeti termékeket készítenek, amelyek szinte mindenhol kaphatók. Eredetiségüket a lapp népművészeti bizottság szavatolja.

A lappok sajátos élete mellett gyönyörű vidékeket találhatunk itt. Aki a Skandináv félszigetre, vagy Finnországba készül nyaralni, mindenképp ajánlott, hogy Lappföldet is felkeresse. És, aki nem szeret elevenen megfőni a napon, illetve nem szereti, ha kellemes langyos víz kényezteti a bőrét és utálja a pálmafákat, akkor itt a helye.

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!