A magyar népmesékből jól ismert momentum, hogy a legkisebb fiúnak ki kell állnia a próbákat mielőtt elnyeri a királylány kezét és a fele királyságot. A jégembernek becézett versenyző kiállta őket, és hatalmas elégtételként végre világbajnok lett. Ennek apropóján bemutatjuk Kimi pályafutását a kezdetektől napjainkig.

Räikkönen kilencévesen kezdett el gokartozni. 1988-ban már részt vett néhány finn ifjúsági futamon az A, B és C osztályban és első győzelmeit is learatta. 1997-ben és ’98-ban egymás után kétszer is megnyerte a finn gokart bajnokság A osztályát és negyedik helyet ért el az északi gokart bajnokság A osztályában. 1999-ben kezdett el autókkal versenyezni a Forma–Renault bajnokságban a Haywood Racing Teammel. 2000-ben – továbbra is a Manor Motorsporttal – megnyerte a Forma–Renault brit bajnokságát, tíz futamon hét győzelmet aratott, hétszer szerzett pole pozíciót és hatszor futott leggyorsabb kört. A Forma 1-es Sauber-Petronas csapat vezetője, Peter Sauber felfigyelt a fiatal finn eredményeire és 2000 szeptemberében meghívta egy tesztelésre, majd később még továbbiakra. Saubernek tetszett, amit látott és leszerződtette Räikkönent a 2001-es szezonra csapatához Nick Heidfeld csapattársának. Sokan kritizálták ezt a lépést (beleértve a FIA elnökét, Max Mosley-t is), mivel Räikkönen mindössze 23 versenyt futott együléses versenyautóval mielőtt Forma 1-es szerződést kapott. Mosley – és mások is – úgy vélték, hogy nagy kockázatot jelent egy ilyen tapasztalatlan versenyzőt Forma 1-es autóba ültetni. Räikkönen azonban a teszteken megfutotta a szuperlicenchez szükséges kilométereket, így ideiglenes engedélyt kapott a versenyzésre a FIA-tól az első futamokra azzal, hogy a versenyzési engedélyét akkor véglegesítik, ha nem okoz problémát. Räikkönen nem okozott problémát, sőt első versenyén rögtön pontot szerzett egy hatodik hellyel, miután Frentzent kizárták előle. Később a szezon során még nyolc pontot gyűjtött és ezzel a világbajnokság tizedik helyén végzett. Csapattársa, Heidfeld 12 pontot gyűjtött és hetedik lett. A két versenyző összesen 21 pontot gyűjtött és ezzel a Sauber a konstruktőri világbajnokság negyedik helyét biztosította be, ami a csapat történetének legjobb eredménye. A 2001-ben a McLaren-Mercedeshez szerződött, ahol honfitársát, Mika Häkkinent váltotta fel. A finn versenyző első McLarennel futott versenyén, a 2002-es Ausztrál Nagydíjon rögtön felállhatott a dobogó harmadik fokára és megfutotta a verseny leggyorsabb körét. Ebben a szezonban állandóan visszatérő technikai problémákkal kellett szembenéznie. Ez egyébként végig kísérte egész Forma-1-es pályafutását. 2003-ban a Malajziai Nagydíjon learatta pályafutása első futamgyőzelmét, s a szezon végéig összesen tíz alkalommal állt dobogóra (egy első hely, hét második hely, két harmadik hely). Ez a kiegyensúlyozott teljesítmény – és az új pontrendszer (melyben 10-8-6-5-4-3-2-1 arányban az első nyolc kapott pontokat) – azt eredményezte, hogy Räikkönennek az évzáró Japán Nagydíjon még volt matematikai esélye a világbajnoki címre. Ebben az évben nagy harcot vívott Michael Schumacher, Juan Pablo Montoya és Räikkönen a végső elsőségért. Végül azonban a Ferrari pilótája, Michael Schumacher diadalmaskodott. Räikkönen 91 pontjával mindössze két ponttal maradt el a világbajnoktól. 2004-ben is folytatódott Raikkönen műszaki pech-sorozata, így az első hét futamból mindössze kettőt fejezett be. Hockenheimben az élről esett ki a hátsót szárny leszakadása miatt. A Hungaroringen elektromos meghibásodás következtében szintén nem tudta befejezni a versenyt. Az ezt követő Belga Nagydíjon végre nem hátráltatta a technika és megszerezte pályafutása második futamgyőzelmét. Azonban ez csak rövid szünet volt. A pechsorozat folytatódott Monzában az autó megállt a boxban és kénytelen volt újra feladni a versenyt. Kínában újra fölállhatott a dobogóra, igaz csak a harmadik fokára, majd Japánban motorcsere és az ebből következő büntetés miatt végül hetedikként ért célba.. A világbajnoki pontversenyben a hetedik helyen végzett 45 ponttal. A következő évben folytatódó pech-sorozata ellenére sikerült feljönnie a második helyre. 2006-ban sem rajta, sokkal inkább a McLaren istálló paripáinak meglehetősen hektikus teljesítményén múlott, hogy nem tudott érdemben beleszólni Alonso és Schumacher párharcába. 2007-ben a Ferrarihoz szerződött, s ez a döntése meglehetősen bölcsnek bizonyult. Az olasz versenyistálló gépei jóval megbízhatóbbak és gyorsabbak voltak korábbi autóinál. A bajnokság során kissé ingadozó teljesítményt nyújtott, de végül a legkisebb fiú legyőzött minden akadályt, és a szezon végére magasba emelhette a világbajnoki serleget.

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!