Huszadik századi divatmustra - a közelmúlt viseletei
A huszadik. század nem csupán az ipari robbanás, az informatikai forradalom, az átírt térképek és a háborúk százada volt. Ez volt az a kor, amely hétköznapi tartalommal töltötte meg a divatot.
Az 1900-as években kialakuló ruhaiparnak hála, a tervezők szövetbe, selyembe, pamutba, farmerbe álmodott költeményei ma már nem csupán a kivételezettek gardróbjában, de az "utca emberének" ruhaszkrényében is megtalálhatók.
Míg korábban elsősorban a nemzeti sajátságok és egy-két kivételezett helyzetben lévő szabómester-, no meg a jellemző főúri körökből kikerülő megrendelők- ízlése alakította a viseletdivatot, az 1900-as évek elejétől kezdve megváltozott a módi: az öltözékek egyre „uniformizáltabbá” váltak, a hölgyek és urak a párizsi, milánói, New York-i sztárszabászok által kifundált vonalakat követő, gyapjúból, selyemből, muszlinból fércelt rafinériákba csomagolták magukat. A huszadik század minden évtizedének megvolt a maga jellemző irányzata: összeállításunkban az 1900-as évek elejétől napjainkig terjedő tiritarka divat-éra legfontosabb trendjeit tekintjük át.
A századforduló divatját a szecesszió és a fűzőtől, ettől a kényelmetlen, sokak által egyenesen egészségtelennek tartott ruhadarabtól való megszabadulás vágya inspirálta. Ismét kapósak lettek a nőies nők, akik különféle kiegészítőkkel – apró kalapokkal, kézitáskákkal- igyekeztek kihangsúlyozni bájaikat. A fűzőtlenítési mozgalom apostolának, Paul Poiret-nek áldásos tevékenysége új, a régóta dívó szabásvonalakat teljesen átformáló „reform-ruhák” tervezésére ösztönözte a módi korabeli diktátorait: a kényelmes, mell alatt elvágott ruhák, a bő „zsákszabású” pongyolák elsősorban berlini szabászatokból kerültek ki. Ebben a korban már nemcsak a nők, de a férfiak is vígan divatoztak, az urak általában fekete-fehérben, kockás szövetzakóban és keménykalapban csapták a szelet a dámáknak. A sokáig ancúgnak számító cilinder és frakk kikopott az utcai divatból: kivételes alkalmakkor felöltött” esti viseletté” vált.
A húszas évek kifejezetten fiús nőideálja, a garconne megteremtéséért a párizsi szalonok díváját, Coco Chanelt „kárhoztatja” az utókor. A hölgy, akinek a rossz nyelvek szerint egyik kitartója kölcsönzött pénzt legendássá vált divatháza elindításához, a rövid hajat, az erős sminket és a praktikusan kényelmes ruhákat preferált. Az azóta iskolateremtővé vált Chanel-szabást például azért találta fel, hogy egész nap hordható darabokkal ajándékozza meg kortársnőit.
A kor férfidivattal foglalkozó tervezőinek szlogenje a sportosság és egyszerűség volt. Az urak puhakalapot, világos inget, egysoros öltönyt, bő, élre vasalt Chelston nadrágot, és térd alá érő golfnadrágot hordtak. Ekkor jönnek divatba a ma is kedvtelve viselt kötött pulóverek és kardigánok.
Hollywood a harmincas évekre a film és a divat elsőszámú fővárosává vált. Ekkoriban az álomgyár sztárjai testesítették meg a szépségideált: a hölgyek kivétel nélkül Greta Garbonak szerették volna érezni magukat. A róla elnevezett, magas nyakú pulóver pillanatok alatt népszerűvé vált: a boltos kisasszonyoktól a felkapott színésznőkig mindenki a végzet hosszú combú asszonyának ruhatárát kopírozta. Az elnőiesedett stílusra: a bő szoknya, a pettyes anyagok és a csipkével, fodordíszekkel gazdagon rakott ruhák voltak jellemzőek.
A mozi a negyvenes évek módijára is erős hatással volt. A sztárok lecserélődtek ugyan, ám a mentalítás maradt: a nők még mindig azt fürkészték, milyenöltözékben jelenik meg a vásznon Marlene Dietrich vagy Rita Heyworth. Nőies, ámde határozott asszonyok sétáltak a világvárosok utcáin: meghosszabbodott a haj, erősebbé vált a smink. A kosztümök szabása férfiasabbá vált: válltöméses zakókkal, derékban elvágott ruhákkal, széles övekkel tömték tele a butikok kirakatait. A gazdasági válság okán fellépő bőrhiány miatt – szükségből – parafatalpú, magas szárú cipőt hordtak a divatbolond hölgyek, bizonyítva, hogy a legínségesebb időkben sem hanyagolják el a módi-követést. Ahogy a férfiak sem: az erősebbik nem képviselői Clarke Gable nyomán, széles, válltömött öltönyöket és kétsoros, széles gallérú zakókat viseltek.
Elérkeztek az ötvenes évek, velük pedig a Christian Dior neve által fémjelzett „New Look” korszaka. Dior kreációi bombaként robbant be a divatéletbe: a nők ismét „megnőiesedtek” a széles váll helyett – Marilyn Monroe-nak és Gina Lollobrigidának köszönhetően – a kerek keblek számítottak sikkesnek. Ekkor születik meg a kor lázadó fiataljainak kedvenc viselete, a jampi: James Dean és Elvis Presley rajongói széles vállú, egyenes vonalú zakókban, szűk nadrágban, farmerben és pamutpólókban ropták a báltermekben. És persze bőrdzsekiben, hiszen ez is hozzátartozott a hamisítatlan jampik ruhatárához.
A hatvanas években számos különféle irányzat dívott. Twiggy-nek, a kifutók vékonyka csillagának köszönhetően ismét divatossá vált a fiús nő-, amivel párhuzamban világméretű fogyókúra-mánia vette kezdetét. Az anorexia nervosa nagyasszonya mellett a kor legnagyobb sztárja Audrey Hepburn is sokat tett e szépségideál szalonképessé tételéért. Nem úgy Mary Quant, akit a miniszoknya „feltalálójaként” jegyeznek a módi-almanachok, vagy Pierre Cardin, akit futurisztikus szabású ruháival hívta fel magára a figyelmet. Ekkoriban alakult ki az uniszex öltözködés: a fiatalok vagy színes pólókban és farmerben vagy a Beatles gombafejűinek modorában öltözködnek. A jelek szerint a hetvenes évekre a tervezők végképp kifogytak az újító ötletekből: ettől kezdve a korábbi korszakok módijának átgondolt, továbbfejlesztett darabjai kerülnek ki a varrodákból. Egyre elfogadottabbá válik a farmer, és megszületik a különféle stílusokat elegyítő kombidivat. A zenei irányzatok is éreztetik a hatásukat: a Soul guruinak hatására sokan afrofrizurát növesztenek vagy csillogó flitterekkel kivarrt ruhákba bújnak.
A nyolcvanas évek kreátorai- a Travolta-féle diszkólázas idők trendjeiből, illetve Boy George gründolta destruktív öltözködési stílusból merítenek ihletet: előbbire a feltűnően elegáns zakók és szúk nadrágok, utóbbira pedig a túlszabott méretek, az egymásra hányt, össze nem illő darabok jellemzőek. Népszerűvé válik a répafarmer és a kitűzőkkel pitykézett felsőrészek. Az aerobic és a testépítés népszerűsödésének köszönhetően hangsúlyossá válik az emberi test: a hölgyek és urak nagy válltömésekkel hangsúlyos derékszabással igyekeznek javítani az alakjukon.
A kilencvenes évek eleje óta töretlenül tartó időszak igazi „divatcsalamádéval” lepte meg a ruhamániásokat. Ma tulajdonképpen minden elfogadott, sőt megengedett, a tervezők újmódi anyagokkal és technológiákkal kísérleteznek. A trendek előre megkoreografált rend szerint követik, egymást- tulajdonképpen cirkulálnak: a párizsi divatnagyok összedugják a fejüket, mi pedig azt hordjuk, ami épp az eszü(n)kbe jut.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez