Ha szeretsz valakit, nem sétálsz el
Nem csapod be az ajtót egy jelentéktelen vita után, azt kiáltva az érzelmeidnek, hogy „gyertek srácok, költözünk!”. Ha szeretsz valakit, nem sétálsz el az első konfliktusnál, mondván te nem erre fizettél be.
Nem mondod azt, hogy nem bírod a drámát, miután a másik csak kifejezi az érzéseit neked. Nem dobsz el mindent, amit együtt építgettetek fel, csak azért, mert repedés keletkezett a boldogságburkotokon. Ha szeretsz valakit, akkor igenis leülsz vele beszélni, és felnőtt módjára tárjátok fel a probléma gyökerét és együtt gazoljátok ki a szeretetkertetek. Mert ez kettőtökről szól.
Photo by mixetto / GettyImages
Ha szeretsz valakit, akkor végighallgatod, esélyt adsz neki, hogy elmagyarázza, mit miért tesz és ki ő valójában. Akár hosszú éveken keresztül is próbálod megfejteni a gesztusait, azt, hogy miért harap a szájába, vagy mikor remeg meg a keze. Miután kiveséztétek a problémát ketten oldjátok meg, csapatként. Ahelyett, hogy teret adnátok annak, hogy egy veszekedés szélviharként söpörje el az általatok épített szalmaházat, erősebb alapokra helyezitek a kapcsolatotokat és a bizalmat használjátok habarcsként.
Ha szeretsz valakit, küzdesz érte. Áldozatot hozol érte, néha úszol az izzadságban, csak azért, hogy összetartsd a kapcsolatotokat. Ha szeretsz valakit, nem adod fel, hanem változtatsz, ha szükség van rá.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez