Amióta az ember a hajót épít, azóta el is süllyed vele. Legyen az ok akár vihar, legyen akár háború, a Föld vizei hemzsegnek a különböző hajóroncsoktól. Egy ókori bárka, vagy akár a fölrobbanva is hatalmas Bismarck az ember fantáziáját mindig megmozgatta és megmozgatja.

Hol találhatunk ilyen roncsokat? A tenger fenekén, válaszolhatjuk magunknak gúnyosan, ugyanakkor ez bizony, nem is olyan egyértelmű. Hamarosan látni is fogjuk miért. A történelem folyamán az emberiség egyre tökéletesebb, nagyobb és erősebb hajókat épített. Ugyanakkor ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy manapság már nem süllyedne el egyetlen hajó sem. Ezeket a roncsokat egyre többen keresik fel szervezett búvárkodás keretében. Összegyűjtjük tehát a legjobb helyeket, amiket érdemes felkeresni.

Ókor

Az ókori világ legfontosabb eseményei a Földközi-tenger medencéjében zajlottak. Ennek megfelelően a legtöbb roncsra a tenger keleti és középső medencéjében bukkanhatunk. A Görög-Perzsa háború során az Athosz hegyfoknál egy komplett perzsa flotta süllyedt el Kr. e. 492-ben. Görög és kanadai régészek 2004 óta igyekeznek feltárni ezeket a roncsokat. Ugyanakkor nagyon megnehezíti a munkát, hogy a tenger ezen része igyen nehezen hajózható, a gyakori viharok miatt ráadásul még rendkívül veszélyes is. Ugyancsak a Görög-perzsa háború során, a Szalamisznál zajló csata lehet még kiváló terep a roncsvadászoknak. Természetesen az ókorban hullámsírba került hajókat megtalálni igyen nehéz feladat, hiszen több mint kétezer évvel ezelőtt kerültek hullmásírba. A görög, római, főníciai, pun hajókból igen kevés maradt, s nem csak azért mert fából készültek. Az ókori világ leghíresebb hadihajója, a Trirémé péládul nagyon kevés nehezékkel készült, ezért a mai napig nem tudjuk, hogyan nézett ki pontosan, mivel amikor egy ilyen hajó elsüllyedt, akkor általában darabokra tört, és a felszínen lebegett.

Újkor

A középkorban az általános visszaesés miatt jóval kevesebb tárgyi emlék maradt, inkább a folyami hajózás került előtérbe. Az újabb fénykor majd a 15. századtól érkezik el, ahogyan a tengeri hajózás egyre magasabb szintre került. Amerika felfedezése után a portugál de főleg a spanyol hajók értékes áruval tele fordultak vissza Európába, vagy süllyedtek a tenger fenekére. A mai napig kincsvadászok százai kutatják fáradtságot nem ismerve a híres spanyol ezüstflotta kincseit a tenger fenekén. A karibi térség a mai napig számos felfedezetlen roncsnak adhat otthon. Ki ne hallott volna a Bermuda háromszögről, melynek legendái kimeríthetetlen témát nyújt az okkultizmus áltudományának. A valóság azonban az, hogy valójában egyáltalán nem süllyedt olyan sok hajó ezen a területen. A háromszög legendája a második világháború alatt és után keltette fel az amerikai sajtó érdeklődését. A háború alatt több hajó és repülőgép tünt el ezen a területen. A valóság azonban mindig egy kicsit hétköznapi és unalmas. Az itt minden nyom nélkül eltünt hajókkal minden bizonnyal egy-egy meglepetésszerűen támadó német tengeralattjáró végezhetett. Ehhez képest természetesen az UFO-k víz alatti bázisa valóban sokkal izgalmasabb.

A tengeri roncsok kedvelőinek mindig is paradicsomot jelent egy-egy tengeri csata hátramaradt maradványa. Természetesen, ahogy a hajózásban is beköszöntött a vaskorszak, úgy a roncsok is jóval látványosabbá váltak. A páncélozott hadihajók már a 19. század közepétől megjelentek, de az igazi nagy hőskorszak majd a huszadik században jön el. A roncskutatók kánaánja ezért az első világháború nagy tengeri csatáinak helyszínei. Így például a Jütlandi-csata Dánia partjainál. A német taktika mind az első, mind a második világháborúban ugyanaz volt. Az antant, illetve a szövetséges hatalmak utánpótlását a tengeralattjáró hadviseléssel igekeztek megakadályozni. A két világháború során több száz kereskedelmi és hadihajót süllyesztettek el az Atlanti-Óceánon.

A bevezetőben említettük, hogy a hajók pusztulásuk során általában a tenger alá süllyednek. Ugyanakkor van egy olyan régió a Földön, ahol a a legkülönfélébb hajók, hadi-, halász-, és egyéb hajók rozsdásodnak a sivatag közepén. Ez az Aral-tó, illetve annak maradványa. Az intenzív öntözésnek köszönhetően egyre kevesebb víz jut a tóba , ezért a az egykori tavon használt hajók most a |tófenéken| rozsdásodnak.

A búvárkodás szerelmeseinek mindenképpen ajánlott a hajóroncsok felkerülése, hisz nemcsak a hajók maradványait láthatjuk, hanem azt is, hogyan nőtte be a növényzet, hogyan hódította meg az élővilág ezeket a roncsokat.

Jó merülést kívánunk.

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!