Ugyan kis hazánkba megkésve érkezett, de azóta egyre népszerűbb sport a squash, vagyis találó magyar nevén: a fallabda. Rajongói szerint orgazmussal ér fel az űzése. 

Története egészen a 19. századig nyúlik vissza, ekkor rendkívül népszerűek voltak az ütős labdajátékok. A fallabda a legenda szerint az angol börtönökben alakult ki- ez azonban csak részben igaz. Tény, hogy a londoni Flott börtön falai között fejlődött ki a rackets nevű játék, melyet hamarosan a saját képükre formáltak az iskolák játékos kedvű diákjai. Miközben arra vártak, hogy bemehessenek a racketspályára, egy kisebb teremben a falnak ütögették a gumilabdát. Később derült ki, hogy a keményebb labdával nehezebbek, puhább labdával viszont változatosabbak az ütések, a játék azonban rendkívül gyors, talán éppen azért, mert kis térben zajlik.

A játékmező

A pálya egy 9752 mm hosszú és 6400 mm szélességű téglalap alakú „kalitkába”, a szemközti főfal 4575 mm, a hátsó üvegfal pedig 2135 mm magas, az oldalfalak ezeket kötik össze. A Fallabda Világszövetség (WSF) rendkívül pontosan és szigorúan megfogalmazta a pályaépítésre vonatkozó előírásokat. Ma már a jó minőségű és WSF licenccel rendelkező pályák szinte kivétel nélkül fából épült, paneles építmények.

A játék

A világ nagy részén, így Magyarországon is az úgynevezett „soft ball” változatot űzik, Észak-Amerikában a „hard ball” honosodott meg, de azt valamivel keskenyebb pályán játsszák. A szabály szerint két játékos játszik, majd miután ötperces adogatással felmelegítették a labdát, megpörgetik az ütőt, hogy eldöntsék, ki adogat először. Akkor nyeri a játékos a labdamenetet, ha ellenfele a tinre, a fal legalján található, fémmel borított, 0,45 méter széles sáv) vagy a határvonalon kívülre üti a labdát, esetleg bele se tud érni, mielőtt másodszor is pattanna a padlón. A meccseken általában a hagyományos pontozást alkalmazzák, vagyis csak az a játékos szerezhet pontot, aki adogatott. Ha a menetet a második játékos nyeri, akkor nem kap pontot, de megszerzi az adogatás jogát. Minden játszmát kilenc pontig játszanak, de közben sok balesetveszélyes helyzetet is meg kell oldaniuk az ellenfeleknek.

A biztonság

Mivel két játékos mozog elég gyorsan egy kis helységben, futás közben összeütközhetnek vagy az ütővel, a labdával megüthetik egymást. Ezért mindkét játékosnak mindig figyelnie kell, hogy ellenfele hol helyezkedik el a pályán. Lehetőség szerint az előkészítés alatt sem szabad elvesztenie az ellenőrzést az ütő mozgása felett, és különösen kerülendő az eltúlzott lezárás. Ha úgy érzi, hogy esetleg megütheti ellenfelét, azonnal meg kell állítania és engedélyt kérnie, hogy a labdamenetet újra játszhassák. Szaknyelven ezt hívják letkérésnek.
A labdamenet folyamán mindkét játékos felelős a biztonságért. A játékosnak ellenfelét akadályozni nemcsak balesetveszélyes, de sportszerűtlen is. Az egyik legveszélyesebb szituáció akkor áll elő, amikor a játékosnak rá kell fordulnia a labdára ahhoz, hogy visszaüthesse. Ezt nevezik körbefordulásnak. Ilyenkor hátrálni kell, hogy legyen helye elütni a labdát, vagyis nem szabad 180fokos fordulatot téve teste túlsó oldalán visszaütni azt. Ez azért lehet veszélyes, mert fordulás közben nem látja, hogy ellenfele hol van. Az ellenfél pedig nem tudja, melyik irányba akarjuk ütni a labdát, így lehet elképzelése arról sem, merre mozduljon el ahhoz, hogy ne őt érje az ütés. Ha ez a helyzet előfordul, mindenképpen álljon le és kérjen letet.

A kellékek

A squash takarékos játék, nem kell más hozzá, mint egy jó hírű ütő, egy kis gumilabda, kényelmes cipő és némi felsőruházat. A pálya bérleti díja más kérdés. A játék legfontosabb eleme a játékos kedvű laszti. A Formula-1-es autógumikhoz hasonlóan akkor működik megfelelően, ha játékosok „üzemi hőmérsékletre” melegítik. A gumilabdában gáz van, a gyorsaságát pedig különböző színű pontokkal jelölik. A sárga a leggyorsabb és egyben ez a versenylabda. A fehér pontos labda a középhaladóknak való, a kék vagy a piros labdákat a kezdők és a kisgyerekek ütögetik. Az ütők kiválasztásánál figyelembe kell venni a tulajdonságaikat. Az ütő fejmérete szerint lehet kisfejű, ilyen a régi, tradicionális ütő és nagyfejű. Ilyen a modern ütő. Általános jellemző, hogy grafit, kevlár vagy ezek keverékéből készül a squash ütő, és súlya ma 250 és 115 gramm között mozog. A csúcsütők már titánium alapúak. Természetesen vannak egyszerűbb, alumíniumból készült ütők is, de azok könnyen elhajlanak illetve sérülnek játék közben. Vannak fejnehéz és kevésbé fejnehéz változatok, és a játékosok maguk dönthetik el, melyik illik jobban a játékstílusukhoz. A grip (csúszásgátló anyag) nevezetű segédeszköz nagyon hasznos- az ütő köré csavarjuk a jobb fogás érdekében. Külföldön kötelező a squashszemüveg viselése, a balesetveszély miatt mi is melegen ajánljuk. A pálya is speciális felépítésű, a parketta alá gumigyűrűket építenek. Így sokkal rugalmasabb, és erre a sok beállás, kitörés és irányváltás miatt nagy szükség van.

Tűr és alkalmazkodik

A cipők nem alávalók, sőt! Természetesen nem csak fallabdázásra alkalmasak, hanem tollas-, röp-, kézilabdajátékokra is. A speciális squashcipők nagyon könnyűek. Mivel játék közben sokta kell csúsztatni, a fallabdacipők talpa vastagabb, mint mondjuk a pinpong-cipőké. A jó squashcipő alkalmazkodik a kihívásokhoz, a viselője lábformájához. A már említett gyakori beállások és kitörések miatt a cipők oldalélei erősebb gumiperemet kapnak.

Hozzávalók:

1.    Oliver T-shirt 4300Ft
2.    Head TI 160G squashütő 31000 Ft
3.    Squashcipők 7890- 25 900 Ft
4.    4.Squashszemüveg 3800Ft
5.    Oliver short 3800Ft

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!