Ezért gyűlölöm a 21. századi randi kultuszt
Nem, nem kezdek el azon sírni, hogy nagyanyáink idejében minden milyen rózsaszín lehetett, és valószínűleg nem is fogok elvonulni az elefántcsonttornyomba se, ahol majd a következő X évemet töltöm. Egyszerűen csak nem tudok megbékélni a mostani normákkal.
21 éves nő vagyok, így pont a modern „nem vagyok kész egy kapcsolatra” korszak kellős közepében tengetem mindennapjaim, jelenleg egyedül. Tudom, hogyan kell úgy nézni valakire, hogy az két perccel később már ruganyos lépésekkel felém vegye az irányt, pár másodperc alatt le tudom szűrni, hogy össze fogja-e törni a szívem a velem szemben ülő, és tisztában vagyok a húzd meg ereszd el játékszabályokkal. Egyszerűen csak gyűlölöm használni őket.
Lehet, hogy túlérzékeny vagyok a 21. századhoz, lehet, hogy meg kellene acéloznom magam és be kellene állnom a széles mosollyal játszmázók sorába, de egyszerűen borsódzik a hátam ettől az egésztől.
Lehet, hogy napjaink randi kultusza tényleg el van baszva, és nem én vagyok a túlzott elvárásokat dédelgető királylány. Szerintem legalábbis nem lenne túl nagy elvárás az, hogy ne verjük át a másikat ott, ahol tudjuk. Hogy ne futtassunk párhuzamosan legalább négy projektet, hátha az egyik összejön. Haló, hát így arra se tudsz emlékezni, hogy kinek mit mondtál!
Ja, hogy nem baj?
Hogy úgysem akarsz elköteleződni, hogy rettegsz attól, hogy kedden már csillogó szemekkel nézek rád? Hogy akkor majd te sem csak azért engedsz majd magad elé, hogy megnézd a fenekem, hanem mert tényleg féltesz és figyelsz rám? Ja, igen, értem. Hiszen ez borzalmas lenne.
Szörnyű lenne tudni dönteni, beleállni egy helyzetbe, hátat fordítani, ha nem kell a másik eléggé, és nem havonta visszatérni. Szörnyű lenne kitárt szívvel szeretni, amikor lehetünk érzéketlenek is, és ignorálhatjuk a mellkasunknak feszülő érzéséket.
Ismerem ezt a rendszert. Csak nem akarok a része lenni.
Nem akarok a része lenni annak, hogyha valaki mérges ránk inkább lenyeli a békát, ahelyett, hogy felhívna és kommunikálnánk, hiszen az olyan old school. A kommunikáció egyszerűen kiment a divatból, ahogy a törekvés is olyan ’90-es évek, hagyjuk már!
Passzív agresszív részeg üzenetek váltják fel a mély beszélgetéseket, de szigorúan csak maximum 160 karakterben. Ha megbántottál, akkor meg inkább posztolok egy sejtelmes számot, hátha megérted a szövegét és magadba nézel.
Ha igazán megkedvelsz valakit, már nem mutatod ki, hiszen már attól is megijednek, ha rögtön válaszolsz az üzenetükre, nem csak három óra elteltével.
Nem tetszik? Akkor kiszállhatsz, de ha kiszállsz, vesztesz, és fulladozhatsz a saját önsajnálatodban, miközben listát készítesz arról, hogy hol rontottad el.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez