Egy elfelejtett ezüstérem
A magyar néplélek problémamentes működéséhez elengedhetetlen az állandó pesszimizmus és a kishitűség, az úgyse sikerül felfogás. A huszadik század amúgyis bővelkedik sikertelenségekben, nem is tudjuk fejben tartani az összeset. Így jártunk egy kicsit az 1938-as válogatottal is, amelyet a párizsi döntőben csak az olasz csapat tudott megállítani.
A 30-as évek egyik legerősebb bajnoksága volt a magyar az angol és az olasz mellett. Ezt jelzi, hogy az MTK az Újpest és a Ferencváros is sorra nyeri a nemzetközi versenyeket, például a Közép-Európa kupát. Így nem csoda, hogy hatalmas várakozás és nyomás helyezkedett a három legnagyobb magyar sztárjára, Sárosira, Zsellengérre, és Toldira.
A harmadik világbajnokság igen hiányosra sikeredett, hiszen Anglia, Uruguay és Argentina nem is tudta kvalifikáltatnia magát, Ausztria pedig az anschluss miatt megszűnt mint önálló ország lenni. A mindössze 15 csapatos mezőnyben egyenes kiesésben dőlt el a trófea sorsa. A válogatott első ellenfele sem akármilyen csapat volt, ilyet manapság már nehezen találnánk: Holland-India. Ma már természetesen Indonéziaként szereplő ország, akkor még Hollandia gyarmataként szerepelt a VB-n, egy játékos összeállításra azért mi is kiváncsiak lennénk. Mindenesetre a rangadó eredménye: 6:0.
A legjobb nyolc között Svájc várt ránk. A lille-i pályára bizony lehetett panasz, hiszen a mérkőzés előtti napon földrengés (!) volt a városban. Végül nem halasztották el a mérkőzést, amin 2:0-ra győztünk.
Az elődöntőben a svédeket fogtuk ki. Az ekkoriban nagyon erős csapattal rendelkező skandináv csapat elleni meccs nagyon rosszul indult, hiszen már az első percben vezetést szereztek a svédek. Ezután azonban beindultak Sárosiék, és ötöt vágtak az ellenfélnek. Így döntőbe jutott a magyar csapat.
Mivel a másik elődöntőben Olaszország 2:1-re verte Brazíliát, így Meazzae-ékkal találkoztunk. Sajnos a döntőben rendkívül jó játékot bemutató olasz csapatot nem lehetett megállítani, 4:2-re kikaptunk. A Milan Sztárja, Felipe Meazza volt a mérkőzés legjobbja. De azért biztos, ami biztos Mussolini a meccs előtt elintézte, hogy Toldi Géza ne játszhasson, mivel lejárt az útlevele.
A vereség ugyanakkor csalódás volt, mint 1953-ban a németek elleni mérkőzés. A hazai sajtó és közvélemény még hónapokig ostorozta a válogatottat. Egy évvel később kitört a második világháború, amely a háború pokla mellett azt is jelentette, hogy elmaradt az 1942-es világbajnokság, amelyen a Sárosi-féle generáció együtt játszott volna a tinédzser Puskással. Könnyű lenne elmerengeni azon a csapaton...
A döntőbeli összeállítás:
Magyarország : Szabó (Hungária) - Polgár (Ferencváros), Bíró
(Hungária) - Szalay (Újpest), Szűcs (Újpest), Lázár (Ferencváros) -
Sas (Hungária), Vincze (Újpest), Sárosi (Ferencváros), Zsengellér
(Újpest), Titkos (Hungária).
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez