Az örök elegancia nagykövete
Hubert Givenchy már régen nem tervez ruhát. Divatházát és cégét évekkel ezelőtt eladta, a Givenchy márkanevet is mások használhatják. Ő, aki negyven éven átöltöztette századunk meghatározó nőalakjait Audrey Hepburntől Jackie Kennedyig, ma a divatcirkusz őrületétől visszavonultan él, s most is azt vallja: nem kell feltétlenül vagyonokat áldoznunk arra, hogy legyen stílusunk.
Hubert de Givenchy igen jómódú, vidéki protestáns családból származik.
Fath után Givenchy Robert Piguet-hez került, majd hat hónapig Christian Dior-nál dolgozott. Később rövid időt töltött Lucien Lelong-nál, azután Elsa Schiaparelli-nél kötött ki, akinek a butikját négy évig vezette. Itt alapozta meg későbbi sikereit is. „Többrészes ruhákat terveztem, az együttesek egy nadrágból, kiskabátból, nagy szoknyából és három blúzból álltak. Minden darab illett egymáshoz, és a nők úgy válogathatták ki, hogy mit vesznek fel, hogy közben maguk hozták létre a saját divatjukat." Schiaparellinél találkozott Janette Mahlerrel, aki immáron negyvenöt éve hűséges titkárnője, árnyéka a tervezőnek.
Audrey a legjobb barát
1951-ben Givenchy félve nyitotta meg első szalonját. Úgy gondoltam, lehetetlen kimondani a nevemet, nemhogy megjegyezni! Barátok segítettek neki összeszedni az induláshoz szükséges pénzt. 1952. február 2-án tartotta első divatbemutatóját az akkor huszonöt éves, magas termetű, különleges szépségű fiatalember. Barátnői vállalták a manökenek szerepét. A közönség soraiban ott ült két ismert újságírónő is: Heléne Lazareff, az ELLE főszerkesztője, és Carmel Snow a Harper's Bazartól. Annyira elbűvölte őket Givenchy kollekciója, hogy felkarolták a fiatal tervezőt, s ezzel új csillag született a francia divat égen.
A
világhírt azonban egy csenevész lányka, Audrey Hepburn hozta meg a mesternek. Audrey éppen leforgatta első igazán híres filmjét, a Római vakációt. Amerikában már sztárként kezelték, Európában azonban még ismeretlen volt, mert az öreg kontinensen nem vetítették a filmet. Következő filmjéhez, a Sabrinához Párizsban válogatott ruhákat, s bejelentkezett Givenchy-hez. Egy kis pulóvert viselt, kockás pamutnadrágot balettcipővel, és Velence feliratú, gondolás kalapot. Nyomban elmondta, hogy egy-két ruhára lenne szüksége egy filmhez, és nagy vonalakban még a film történetét is elmesélte. Pontosan tudta mit akar. Tudta, hogy néz ki, ismerte a saját testét, annak értékes pontjait és hibáit egyaránt.
"Megpróbáltam a modelljeimet a kívánsága szerint átalakítani. Azt akarta, hogy úgy alakítsak át egy váll nélküli estélyi ruhát, hogy elrejtse a szegycsontja mögötti mélyedéseket. Amit feltaláltam Audrey számára az később divatba jött, és olyan népszerű lett, hogy Sabrina-dekoltázsnak neveztem el."
Tartós barátságuk aznap este kezdődött,amikor Givenchy elvitte Audrey-t vacsorázni a Saint Germain des Prés-be. „Akkor nyerte meg igazán a szívem” emlékezett a divattervező. Elmesélte az életét, beszélt táncszenvedélyéről, és arról, hogyan fedezte fel őt Colette, a francia írónő, aki ragaszkodott ahhoz, hogy Audrey kapja meg a Római vakáció főszerepét. A múzsája lett. Első találkozásukat következő évben teljes őszi-téli kollekcióját Audrey Hepburn-nek tervezte. „Haláláig ő volt a legjobb barátom” mondta Givenchy utolsó divatbemutatóján. De lelki kapcsolatunk nem szakadt meg. Sean Ferrer, Audrey fia diszkréten átadott nekem a bemutató előtt egy csokor rózsát az ő nevében. Audrey körülöttem van.
A luxus a részletekben rejlik
Givenchy kapcsolata Jackie Kennedyvel úgy kezdődött, hogy amikor J.F. Kennedy hivatalos látogatást tett Franciaországban, Jackie egy gyönyörű, virágokkal díszített ruhában jelent meg a tiszteletükre rendezett előadáson az operában. A francia állami vezetők lenyűgözve bókoltak egymás után a First Ladynek, kiemelve ruhájának szépségét,mire Jackie megjegyezte: "Az önök csodálatos divattervezőjének, Hubert de Givenchynek köszönhető, hogy ezt a csodálatos ruhát viselhetem." Ettől kezdve amerikai milliomosnők tucatjai keresték fel a francia Givenchy-házat, hogy ruhákat rendeljenek. Kevesen tudják, hogy Elizabeth Taylor oly nagy izgalmat kiváltó, áttetsző ruháját, amelyet 1963-ban a Kleopátra című filmben viselt, Givenchy készítette.
Givenchy soha nem próbálta saját magát az előtérbe tolni: nem művésznek, hanem a divat kézművesének vallja magát ma is. Ennek megfelelően a varrodától a terveiből készült életmű kiállításig az alkotómunka minden fázisát szemmel tartja. Mindig maximalista volt önmagával. A női és férfi divatcikkek valamennyi válfajával, gyermek és szabadidőruhákkal, ékszerekkel, bútorokkal, kozmetikumokkal és bőrárukkal, porcelánnal és lakberendezéssel egyaránt foglalkozott. Keményen és kitartóan dolgozott, minden reggel hét órakor megjelent szalonjában az elmaradhatatlan fehér munkaköpenyében.
A búcsú
1983-ban Givenchy egy LVMH nevű csoportnak adta el a cégét, de tovább vezette a tervezést 1994-ig. A tervezést először a londoni John Galliano vette át, majd az ugyancsak brit Alexander McQuenn. Givenchy nem ismerte személyesen őket, s ha kérdezik róluk, szűkszavúan nyilatkozik. Egyiküket sem tekinti utódjának. Bántja, hogy a francia divat eltűnt, hiszen a párizsi nagy divatházak vezetői szinte egytől egyik külföldiek.
Élet a divat után
Hubert de Givenchy 1995-ben elvállalta a World Human Found alapítvány franciaországi elnöki tisztét, amely a világ eszmei értékű műemlékeinek megmentésére alakult. A sors azonban úgy hozta, hogy 72 évesen is sűrű munkával telnek mindennapjai. 1996-ban nem tudott ellenállni a Bolsoj Balett felkérésnek, és ha nem is Givenchy néven, de tervezett nekik színpadi kosztümöt.1997-ben elvállalta a világhírű aukciós ház, a Christie's franciaországi elnökségét. 2013-as kollekcióját, szokásokhoz híven Párizsban mutatják be.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez