Az ego, és ami mögötte van
Széphegyi Zsolt jógaoktatóval beszélgettem hitvallásról, lelki krízisről és a lelki béke eléréséről. Mi is az a jóga? Tízből nyolc magazin egészségrovata biztos, hogy már foglalkozott a kérdéssel. A jóga nem egyszerűen sport, vagy vallás. Ennél sokkal több: tudomány. Története több ezer évre, egészen Indiáig nyúlik vissza. Nem is gondolnánk mennyi küzdelem árán lesz valaki guru - még ha Széphegyi Zsolt nem is vallja annak magát. A nevét még kevesen ismerik, mégis sokan tartoznak hálával neki.
Pár éve a jóga trendet teremtett. Milyennek látja a magyar helyzetet, csak divatból csinálják?
Nem maradnak meg azok, akik divatból jönnek. Nem is tudom ezt képviselni, komolytalannak tartom. Én rászánok egy életet erre és nevetségesnek tartom, hogy vannak olyan jógaközpontok, ahol három hónap alatt jógaoktatóvá képzik az embert.
Ha az ember elkezdi, könnyen a jóga szerelmese lehet. Önnél mikor kezdődött?
1995-ben kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. Tizenöt évesen csak hobby szinten egy évig könyvekből próbálkoztam. Egy idő után ijesztő állapotok alakultak ki. Nagyon egykedvű lettem, érzelmi elszürkülés lett úrrá rajtam. Nem váltottak ki belőlem mélyebb érzelmeket a dolgok. Nem ráztak meg nagyon az élet apró tragédiái, de ugyanakkor a jó dolgokért sem tudtam olyan őszinte örömmel lelkesedni, mint korábban. Nem tudtam felfogni, hogy mi történik velem, mert előtte nem ez volt a jellemző. Ma már ezt tudom értékelni.
Mennyiben változtatta meg az életét?
Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lettem. A nehézségek már nem ráznak meg annyira. Átélem, mert ez is hozzátartozik az élethez. Megtanultam a másik oldal szemszögéből is megvizsgálni az eseményeket, sokkal elfogadóbb lettem. Megértettem, hogy ezek gyerekkori sérülések. Az ember csak védekezik. Jót akar, csak nem elég tudatos, hogy jól is csinálja. Ezáltal sikerült megértenem, hogy a szüleimet, a nagyszüleimet. Igaz a nagyapámat csak halála után tudtam elfogadni. Ma már szeretettel gondolok vissza rá, és ma a társaim felé is sokkal nagyobb szeretettel fordulok. Sokat adott az is, hogy volt egy időszak amikor nagyon tudtam örülni. Ha megnyitom a csapot abból jön a meleg víz, vagy van mit ennem. Hogy ez a jógának köszönhető-e? Nem feltétlenül.
Hanem?
Gyerekkoromban kezdődött, amikor azon kezdtem el gondolkozni, hogy mi az élet értelme? Ez a kérdés vitt el a jóga mélyebb értelméhez. 18 évesen tudatában voltam annak, hogy minden elmúlik, mindenki meghal. Én is. Ebbe szinte beleőrültem. Minden nap úgy keltem fel, hogy ma meghalhatok. De miért? Sokszor halálfélelmem volt, annyira belemerültem a kérdésbe. Mélyen átéltem, hogy megszűnök. Rettegtem a testi dolgoktól, a rosszulléttől, hogy mennyire fogok szenvedni. Az egyetemen egyszer kórházba kerültem, de nem tudták megállapítani, hogy mi bajom van. Én rájöttem, hogy a testi állapotokkal nem kell foglalkoznom. Csak kikapcsolódott bennem valami, de nem fájt. De lelkileg ezt hogy élem át, hogy el fogok múlni - ezt még mindig nem bírtam legyőzni. A következő rosszullétem pár hónap múlva következett. Ismét kórházba kerültem, kivizsgáltak, megint eredmény nélkül. Most már tudatában voltam vele hogy a halállal vége lesz az életemnek. Végre el tudtam engedni a lelki gyötrődést. Választhattam: vagy végigrettegem az életem vagy túlélem. Azt hozzátenném, hogy a kórházi szobám ablaka pont a temetőre nézett.
Hisz a halál utáni életben?
Nem hiszek a reinkarnáció formájában. Azonban hiszem, hogy van egy részünk ami nem múlandó. Van egy igazi énünk, ami örök létű. Az egónk csak a hamis énünk. A jóga önismereti rendszer, segít megismerni önmagam. Mindenkit hajt egy vágy, boldogságot akarunk. Ezt a pénzben, a hatalomban és a kapcsolatainkban keressük. A jóga arra ad választ, hogy miben keressük igaziból. Az igazi boldogság elérése valódi énünk megismerésével vagy csak a közelébe kerülésével érhető el. Nekem ez sikerült!
Mikor döntött úgy, hogy a jógának szenteli az életét? Nem volt civil állása?
Állattenyésztő üzemmérnöknek tanultam a kaposvári egyetemen. Ott találkoztam egy pszichológussal, aki azért jött, hogy felkészítse a hallgatókat a stresszes vizsgaidőszakra. Az előadáson kérdéseket lehetett feltenni. Senki nem kezdte el, így én kérdeztem. Feltettem a régóta gyötrő kérdést: mi az élet értelme? A válasz: fogalmam sincs! Évezredek óta nem találtak erre kielégítő választ. Ő sem tudja a választ. Megnyugtatott, hogy nem vagyok egyedül. Sokszor gondoltam azt, hogy biztos mindenki tudja a választ, csak én félek ettől. A többiek biztos tudnak valamit, hiszen olyan nyugodtak. Azt hittem én vagyok az első, de ezen a napon rájöttem, hogy ezt senki sem tudja és ekkor megnyugodtam. Egyetem után pszichológus-segéd lettem. Megtanultam terapeuta szemmel nézni a dolgokat. Sok mindent tanultam a mesteremtől. Pár évig mellette voltam, majd egy idő után elkezdte nekem adni az eseteket.
Amit a jóga ígér az a lelki béke önmagammal és a világgal. Elmegyünk egy órára és máris megtisztulunk? Ugyan már.
Igen ez csak egy reklámfogás. Ellazulni el lehet, ez tény. Megnyugvást ad, hogy végre nem pörög az agyunk, nem foglalkozunk a hétköznapokkal. A lelki béke a létkérdésekkel foglalkozik. Mindenki elégedetlen, de nem kell belenyugodni! Nincs sok alapja ennek a túl sok nyavalygásnak, ami ma a világban van. Inkább becsüljük meg azt, amink van. Általában nem éheznek az emberek, a legtöbbnek van fedél a feje felett, van családjuk. Összpontosítsunk ezekre. Fogadjuk el amink van. Ne törődjünk bele, ez a szó negatív kicsengésű. Fogadjuk el!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez