Az aranyút - 2010 ősz/tél
Nyugodt szívvel írnám le, hogy 2010 ősze a divatban az útkeresésről szól, de mivel ilyen vastag közhelyet vétek lenne papírra, vagyis gépre vetni, inkább maradjunk a valóságnál. A legnagyobb házak és tervezők (de a kisebbek bátrabb ihletésű darabjaiban is) kollekcióiban rendre feltűnnek érdekes, mondhatni nem hétköznapi darabok. Ezek a ruhák pedig nem mást akarnak kifejezni, mint a mérhetetlen gazdagságot, az aranyt, a csillogást és, mondjuk ki: a dekadenciát.
Persze a dekadenciában az a szép, hogy bár negatív a csengése, mégis lehet benne gyönyörködni. Alapvető emberi kívánalom, így miért is ne a divatban jönne elő. Nem kell meglepődnünk. 2010 őszén, a gazdasági válságból való kikecmergésének évében (remélhetőleg) a legtöbb tervező még visszafogott, konzervatív darabokra helyezte a hangsúlyt. A fekete, a szürke, a bézs voltak az uralkodó színek. Csak semmi hivalkodás, mondta az egyszeri tervező, és így is lett.
Illetve majdnem így is tett. Tettek. Mert azért jó pár tervező és ház gondolkodott már nagyban, illetve gondolt a jövőre, a kollekciókba gyakran szőttek olyan darabokat is, melyekre a fentebb leírtak messzemenően igazak. Szemezgessünk egyet, és ha Emily nem is tart velünk, azért végigjárhatjuk a divat sárgaköves útját 2010 őszén.
Christophe Decarnin vezett Balmain (középső kép) talán az egyik legfényesebb példája annak, hogy a francia tervezők mennyire érzik az arany (és ezüst) felhasználási lehetőségeit. A Balmain egész 2010 őszi kollekciója megérne egy külön cikket (vagy többet) idő hiányában még sem tehetjük. A piszkos zöld - bordó női császár-, vagy szalonkabát, aranyozott laménadrággal. A lamé, vagyis a nehéz fémszálakkal átszőtt selyemszövet igazi francia ínyencség, sokszor fogunk vele még találkozni. Az első képsorozatunk azonban nem csak ezért, hanem egy közös stílusjegy miatt lett összeválogatva. Marion Schwab, Christophe Decarnin és Behnaz Sarafpour ruhái ugyanis csodálatos, organikus jegyeket viselnek. Növényi és állati ornamentika túlsúlya a jellemző, legyen a ruha akár minimalista és egyszerű (harmadik kép), vagy túlburjánzóan bonyolult (Balmain).
Perszer lehet a csillogót, a feltűnőt elrejteni, csak ügyesen kell tálalni. A Max Mara, Victoria Beckham és 3.1 Phillip Lim ruhái némi igyekezett tanúsítanak a hordhatóság felé, ámbár szerintünk két lovat egy fenéken nehéz megülni. Pláne ha aranyozottról van szó, így különösen a Max Mara és Victori Beckham ruhája járhat totális funkciótlansággal. A Max Mara ruhája kicsit egy 60-as évekbeli kínai pártmunkásnőjére emlékeztet (persze sokkal szocialistábban begombolva), Victoria Beckhamé pedig egy aranyszirupba beleesett elegáns üzletasszonyéra. Ceruzaszoknyában nem mennénk bulizni.
Természetesen nem hiányozhat az estélyi kategória sem az összeállításból. Carolina Herrera, Gianfranco Ferré és Marchesa. Herrera ezüst- Gianfranco Ferré arany fáraó- és a Marchesa szűzies-légies hatású gyémánthatású nagyestélyije.
A királynői szakosztály után itt vannak a boszorkányos darabok. Mind-mind meseszerű darab, Marc by Marc Jacobs, Alexander Mcqueen és Badgley Mischka.
Szintén elmaradhatatlan darabok a kötelező partikellékek. Sophia Kokosalaki, Emilio Pucci, Lanvin. Arany lamellák, horgolt anyagok, bőrszerű anyagok, fodros kiképzések. A parti középpontjai.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez