A titok, amit a szőkék őriznek
Mi ez a rejtélyes mítosz, ami a szőkék körül kering? Valóban buták lennének? Nem hiszem. Mindenesetre van bennük valami, amit sok férfi szeret, és amit még több barna nő utál.
Manapság a „szőke” egy sztereotípiává alakult, amelybe azonnal könyörtelenül belesorolják az ember lányát, ha az ég, vagy a fodrásza ezzel a hajszínnel áldotta meg. Ezen elgondolkodva feltettem a nagy kérdést a barátomnak: miért vonzódik olyan sok férfi jobban a szőke nőkhöz? Ez nem igaz- vágta rá azon nyomban.
Őszintén szólva, abban a pillanatban ez a válasz kissé meglepett. Hiszem jómagam is világosítottam a hajam színén, éppen az ő és többi kedves férfitársa kedvéért. Szóval megpróbáltam rávilágítani a tényre, hogy ő is jobban felfigyel a szőkékre, ne is tagadja. Pár percig bambán bámult maga elé, aztán nem mondott semmit. Akkor jöttem rá, hogy az, amiről én kérdezősködök egyáltalán nem tudatos, és a „jobban vonzódik” megfogalmazásom nem volt helytálló. A válasz szinte kézenfekvő: a világos hajú nők feltűnőbbek. Márai Sándor is ezen a véleményen van:
„A szőke nőkben fény van, mely áthatja szerelmük tájait. Egy-egy szőke női fej úgy világít az emlékezés láthatárán, mint az északi fény egy didergő és kereskedelmileg érett ország felett.” Ám a pszichológusok szerint a helyzet korántsem ilyen egyszerű. Annak ellenére, hogy gyakran a buta és az ostoba szavak bármely változatával illetik őket, a férfiak valahol legbelül titokzatosnak, nehezen megközelíthetőnek tartják a szőke nőket. Holott ezek, és az ezekhez hasonló tulajdonságok olyanok, amelyekkel maguk a férfiak ruházzák fel az aranyló tincsek tulajdonosait.
A végzet szőke asszonyai olyan buja, erotikus vágyat keltenek a férfiakban, amelyeknek a miértjét még ők sem tudják. Sem a szőkék, sem a férfiak. Egy pszichológus ismerősöm megmosolyogta az értetlenkedésemet. Annyit mondott, hogy ez a nehezen kifürkészhető kérdések egyike. De gondoljunk csak bele, hogy már a múltban nagy kultusza volt a szőkeségnek, így talán érthetőbb ez a nagy hercehurca a szőkék körül. Az ókori Görögországban a tehetős, előkelő hölgyek kedvelt hajszíne volt. Később kialakult a szőkéket övező dicsfény. Vegyük például Szűz Mária reneszánsz korabeli ábrázolásait. Vagy a mesebeli tündért, vagy a legkisebb királykisasszonyt. Mind szőkék. A világos hajszín a jóságot, az ártatlanságot jelképezte. A napot, az élethez nélkülözhetetlen fényt szimbolizálta, ami életre kelti a természetet.
Aztán jött Hollywood, és az előbbiek mellé felruházta a szőkeséget egy kis szexisséggel, érzékiséggel. Természetesen megindult az ellenállás is, avagy a „lehet, hogy szexi, de buta”. És a szőkék harca a „viccesek” ellen még most is tart. Sőt, talán csak most érte el a tetőfokát. Ha még figyelembe veszem, hogy a szociálpszichológia legalapvetőbb tanítása szerint az emberek, a világban való könnyebb tájékozódás végett az ismeretlen társaikat első benyomás alapján különféle kategóriákba sorolják, akkor talán már meg is kaptam a választ a kérdésemre. De persze ez nem változtat a lényegen: a szőke nők varázslatosak és titokzatosak. Ezt persze a szörnyen rafinált barna nők is tudják, akik ezért szíves örömest álcázzák magukat szőkének, tökéletesen átejtve ezzel az erősebbik nem táborát.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez