A göcseji körtepálinka
A zalai tájegység elsősorban apró, hangulatos falvairól, egyedi gasztronómiájáról és nyugalmáról volt híres. Ez a helyzet azonban most megváltozik, azzal, hogy az ország hetedik védett pálinkája, és első körtepálinkája lett.
Míg a gönci barackpálinkát, a kecskeméti barackpálinkát, a békési szilvapálinkát, a szatmári szilvapálinkát, a szabolcsi almapálinkát és az újfehértói meggypálinkát védte földrajzi oltalom, most, első dunántúli tájegységként, a Göcsej is bekerült ebbe az igazán illusztris társaságba. Természetesen a "szakértők" és a szakma körében eddig sem voltak ismeretlenek a környék kiváló adottságai, Európa legjobb körtetermő vidékei között tartják számon.
A göcseji körtepálinka készítése teljes egészében Zala megyére koncentrálódik, emellett egyediségét még az is biztosítja, hogy a gyümölcsöt a szüret után pihentetik, hagyják kicsit ülni. Az utóérés után a pálinkafőzés magyar sajátosságainak megfelelően hagyományos desztillációval, vagyis kétutas lepárlással készül. A lepárlás után viszont nem palackozzák rögtön, hanem tölgyfahordóban pihentetik, érlelik. Ezután két-három fokra lehűtve, hagyományos zalai üvegbe töltik.
Közben a hazai pálinkakészítés és természetesen a göcseji körte népszerűsítése céljából tavasszal elkészült a Herendi Porcelán Manufakturában Müller Imre ékszerész tervei által készített butélia. A gyémántokkal díszített, teteje 18 karátos sárga- és fehéraranyból készült palackba Farkas Tibor 2006-os évjáratú körtepálinkája került.
Mindössze huszonkét számozott példány készült, célja pedig az, hogy a világot bejárva népszerüsítse a hazai pálinkakészítést.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez