Hollywood, Velence, Berlin, Karlovy Vary, Moszkva, Locarno, Cannes. Könnyű kitalálni mi a közös ezekben a városokban. Igen, a teljesség igénye nélkül, mind-mind megdobbantja a filmkészítők és -szeretők szívét. De mindközül Cannes a királynő, immáron 63 éve…

Pedig a legnagyobb, a legjobb, a legfontosabb filmes fesztivál története nem indult ilyen jól. Sőt, kifejezetten rossz ómen-nek tarthatták a kortársak, hogy a nyitónapon Németország megtámadta Lengyelországot, kirobbantva ezzel a második világháborút.

De ne szaladjunk ennyire előre, azonban a francia filmfesztivál alapötlete a szűnni nem akaró francia-német rivalizálás miatt robbant ki. 1938-ra Európa filmgyártására is rátelepedett a szemben álló felek marakodása, így a ’38-as Velencei Nemzetközi Filmfesztiválról az amerikai, brit és francia küldöttek kivonultak, mivel Németország és Olaszország nyomásgyakorlását összeegyeztethetetlennek tartották a filmfesztivál szellemiségével.

A formálódó francia filmfesztivál 1946-ban éledt újjá, elnyerve a politika, s főleg Charles de Gaulle támogatását is. Ekkor még ősszel rendezték meg a filmfesztivált, Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál néven. A háború utáni helyzet természetesen az élet minden területén rányomta bélyegét az élet minden területére. Az újjáépítés, a pénztelenség, a prioritások miatt a fesztivál csak nagyon döcögve tudott elindulni. Olyannyira, hogy a 1948. és 1950. évi fesztiválokat meg sem tartották. Emellett meg kellett oldani a velencei filmfesztivállal való viszonyt is. Mivel a háború után már nem lehetett hivatkozni a náci és fasiszta veszélyre, ezért új viszonyrendszert kellett kiépíteni a két nemzetközi filmfesztivál között. Az eredeti, és bizalmasan kezelt megállapodás szerint felváltva rendeznek nemzeti, tehát csak francia vagy olasz, illetve nemzetközi filmfesztivált. Az állandó zavarok és botrányok miatt végül félretették ezt a megállapodást, és 1951-től a cannes-i rendezvényt szeptember helyett áprilisban rendezik meg a továbbiakban.

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!