A búváruszony szerepe és fejlődése
Az ABC felszerelés elengedhetetlen tartozéka az uszony. Hosszú századokon keresztül a felszín alá merülő embert a szárazföldön megszokott módon „mozgatták”: a búvár a fenéken gyalogolt. Leonardo da Vinci a búvárfelszereléséről fennmaradt vázlatán már szerepel egy „uszonykéz”, mely a búvár haladását segítette.
Az első példányt 1933-ban készítette egy francia tengerésztiszt, Louis de Corlieu. A szabadalmaztatás után bemutatta a haditengerészet képviselőinek, azonban érdeklődésüket ekkor még nem sikerült felkeltenie. Néhány évvel később azonban bekövetkezett a siker: egy tengerentúli üzletember szerződött a feltalálóval és megkezdte e fontos alapfelszerelés sorozatgyártását. Az uszony jelentőségére ekkor már felfigyelt az USA haditengerészete is, s már a szerződést követő évben hadrendbe állították.
Nagy távolságok bejárására csak a felszíntől független (tengerfenék, vízfelszín) búvárnak, azaz a könnyűbúvárnak van lehetősége, akinek a helyváltoztatása úszva történik.
Az uszony nélkül úszó személy a haladáshoz szükséges erő 80%-át a karjaival fejti ki. Mivel a búvár az úszáshoz karjait nem használja, hogy megfelelő sebességgel, hatékonysággal tudjon mozogni a víz alatt, a lábak felületét az uszonyok segítségével meg kellett növelni. A könnyűbúvár sport elterjedésével viszonylag hamar kialakult az uszonyok két alapvető típusa: a pántos- és a zárt, azaz papucsos uszony. Az első uszonyok kisebb felületűek voltak és gyakran lágy gumiból készültek. A gyártók hamar rájöttek a kis felületű, lágy uszonyok hátrányaira, s rövidesen megjelentek a keményebb, nagyobb felületű modellek is. Az ilyen uszony kiváló a gyorsabb úszásra, vagy a nagyobb erőkifejtésre, azonban esetenként megterhelték a búvár lábizmait, mely kellemetlen izomgörcsök kialakulásához is vezetett. Ezért a fejlesztők új, szelepes illetve réssel ellátott uszonyok kialakításán kezdtek el dolgozni. Ezeknél a modelleknél az uszony hasznos munkavégzésekor egy összefüggő felület hajtja a búvárt, míg visszahúzáskor az uszony tövében található rés, vagy a szelep kinyílása miatt lecsökken a terhelés, és kevésbé terheli az izmokat. A réssel ellátott uszonyok jobban beváltak, ezért a szelepes uszonyok eltűntek a használatból.
Az egyik első, híres, nyílással ellátott uszony a kétcsatornás JET-FIN volt, mely az 1960-as évek vége felé volt igen közkedvelt. Természetesen az uszonyok fejlesztése nem állt meg; hiszen ma már készítenek hasított, illetve többcsatornás uszonyokat is.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez