Végéhez közeledik (valószínüleg) a híres Bourne sorozat. Robert Ludlum regénysorozatából adaptált film persze messze elmarad a könyvtől, de azért elkerülni nem kell.

Azért hányingert persze végképp nem kell kapni, ahogy egyes kritikák illették a filmet. Természetesen nincs a könyv szintjén, hisz az aktív képalkotás szóba se jöhet, helyette kapjuk a kézikamerázás csodáját. Való igaz, hogy kissé gyorsra sikeredett, de ha lassabb lenne, akkor az lenne a baj a nagyszerű és tévedhetetlen magyar kritikusoknak. Tehát, aki nyolc-tíz órát végig dolgozik, utána nyugodtan üljön be a moziba, a film alatt tökéletesen kikapcsolódhat. Sokat nem kell gondolkodnia, persze ezt nem is várjuk el a filmtől. Aludni azért nem fog (ez nem forma1), mind a forgatókönyv, mind a rendezés kiválóra sikeredett. A sztori röviden, hogy szokás szerint az egész világ/mindenféle fajta ügynök/stb. őt üldözi, míg ő meg saját magát keresi. Tehát Bourne-ünk továbbra is kissé skizofrén és amnéziás, kell még egy-két találkozó vele. Matt Damon ismét zseniálisat alkot, és végre találtak mellé, egy igazán ütős rosszfiút is. Utoljára a Die Hard 3-ban láttam ilyen kaliberű csúnyafiút, Jeremy Irons személyében, itt David Strathairn meggyőző játékával és karakterformázással bizonyít. Mindenkinek ajánljuk, persze előtte ne egyen dinnyét tejjel, mert tényleg a kagylót fogja bámulni a film helyett.

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!