YOLO helyett apaság
Az apaság egy komoly és felelősségteljes szerepkör. De mi van akkor, amikor apuci a húszas évei végét tapossa, és imádja az életet. Szeret a haverokkal lógni, fesztiválozni és persze imádja a barátnőjét. A sörözések, és az elfogyasztott cigaretta mennyiség az, ami leginkább meghatározza a hétvégéit. Míg egy napon a kedvese elé áll a hírrel: „Apa leszel!"
A reakció! Hogy mi? Mi lesz most? Mi történik az életünkkel? Elég lesz a fizetésem? De én nem akarok leszokni a cigiről, és különben is rock n’ roll van. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok futnak át a férfi agyán, amikor Damoklész kardja a feje felett kezd lebegni. Innen már nincs visszaút. Napokig másra sem tud gondolni, mint hogy az élete egy jelentősen jó része lezárul és innentől kezdve a pelenkacserélésen és a gyerek síráson kívül más hétvégi programja nem igen lesz. Szent meggyőződése, hogy az életviteli szokásainak búcsút inthet és az egzisztenciális komfort is megszűnik. Mert a haverok majd nem hívnak sörözni és különben is, fogunk még szexelni?? Mi a teendő? Emberünk menekülőre fogja. Na persze, nem a barátnőjét hagyja el, csupán beleveti magát a munkájába még nagyobb gőzerővel, még több hétvégi sörrel és dohányfüsttel. S ez megy egészen addig a napig, míg az első ultrahangra sor nem kerül. A nagy vízválasztó, ahol még jobban bepánikol, hiszen a gondolatok a fejében csak arról szólnak, hogy vele van a baj, egészen biztos, hiszen nem jön az érzés. Várakozás a váróban: apuci tenyere izzad és háta közepére nem kívánja a kérdéseket, mi szerint „izgul-e”? Vagy a „milyen érzés az apaság?”
Elérkezett a pillanat, az orvos a szobába invitálja Őt és kedvesét. A pocak zselézését követően végül meglátja a kis emberkét, melyet eddig olyan távolinak érzett, s melyről azt gondolta erre még nincs felkészülve. Ott volt Ő, a baba, aki abban a pillanatban olyan érzést váltott ki belőle, hogy minden addigi kétsége szertefoszlott. Megszűnt a görcs, a félelem attól, ami ezután vár rá. A könnyeivel küszködve ölelte magához a kedvesét. Kifele menet a kórházi ajtón már csak azok a gondolatok jártak a fejében, vajon hogyan lehetne a legjobban felkészülni a pici érkezésére? Az élete valóban megváltozott, a hétvégék már nem csak a füstös kocsmázásokról szóltak, hanem a bababoltok felkutatásáról, a lakás kialakításáról és arról az örömteli érzésről, ami végig kísérte az elkövetkező hónapokat.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez