X-Faktor, a mentor együtt sírt a versenyzővel
Újabb válogató, ezúttal könnytől áztatott.
A végén könnyek, nem is akármilyenek, de ne szaladjunk ennyire előre...
Ha szombat este, akkor indul a show, ahol a színpadon egymást követik az oda nagyon is alkalmas, illetve teljesen alkalmatlan produkciók. Azonnal beindul egy férfival, aki Ákoshoz hasonlítaná magát, de nyomaiban sem emlékeztet a példaképre, de sebaj, indulásnak nem biztos, hogy a legjobbat kell elsütni. Aztán Siegfried Dániel Fred dalát hallhattuk, aki a barátnőjéről dalolt, aki nem akármit csinált, ugyanis hányt. Nagy Feró kiakadt, teljesen jogosan, de a továbbjutás útjába ő sem állhatott. Hallhattunk Michael Jackson utánzatot, és a sok-sok vállalhatatlan hang között a fantasztikus Jáger Kingát, Szabó Dávidot, aki úgy énekelt, mintha világéletében ezt csinálta volna, és nem utolsósorban Mihalka György, aki egy Queen dallal nagyon beválasztott, de kicsit szirupos, mégis tökéletesen intonált előadással belopta magát a mentorok szívébe.
Fehér Zoltán újra odaállt a zsűri elé, 27 kilóval kevesebben, modorosságát elhagyva, így természetesen eredményesen visszatérve, és a következő körbe jutva.
Volt persze a műsor részeként Fenyő Miklós imitátor, amolyan táncdalfesztivált idéző énektanár, de akadt Halvány őszi rózsa kocsmai változatban is, valamint lakodalmas rock visszafogottan. A stílusok közötti kavalkád amolyan retrogiccset teremtett, hogy a néző a pop mellett mást is kapjon. És ha ez nem volt elég, akkor még egy operarészlettel tökéletes lett az elviselhetetlenség.
Antal Tímea négyigenes továbbjutása egy nagyon laza előadás után, könnyekkel kísérve, nagyon sok szeretettel, boldog szülőkkel.
Majd olyan Smooth Operator Gesztinek énekelve, ahol egyetlen hang sem volt véletlenül sem a helyén, mintha megtiltotta volna a kotta írója, hogy valahol valami stimmeljen. Feró szerint Sade forgott a sírjában, pedig meg se halt. A természetes kiesés után Ónodi Jánost hallottuk Békés megyéből, pofátlanul jó énekléssel, olyan természetesen, ahogyan csak nagyon kevesen képesek.
És egy színésznő. Lass Bea, akinek a lelkét rázta a zene, és bizony ki is tört odabentről minden, ami a szívet és a lelket egyszerre nyomta. Keresztes Ildikó könnyei is meséltek, és talán ez mindennél többet ért.
Megcsillant valami emberi.
És ez nem baj.
Nagyon nem.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez