Vissza a múltba, avagy a Retroévek
Nem mindennapi dolog egy olyan kiadványról kritikát írni, amelyet az újságosnál fedez fel az egyszerű járókelő, ám nagyon hosszú ideje nem akadt olyan kiadvány a kezeim közé, amelyet ennyire szívesen forgatnék.
Bizonyára nem ismeretlen a Retroévek kiadvány azok között, akik szeretik megismerni, újra átélni, vagy éppen újraértelmezni a múltat. Itt megteheti mindenki, hogy korának, korosztályának, vagy éppen emlékeinek megfelelően visszamenjen, és néhány percig huszonegyedik századi szemüveggel ismerje meg újra azt, amit egyszer már átélt, vagy éppen elbeszélésekből hallott.
Mind időrendben, mind nagyon érdekes, és izgalmas kategóriák mentén találjuk magunkat újra az ötvenes, vagy éppen a hatvanas években, és találkozunk újra azokkal a használati tárgyainkkal, szórakozóhelyeinkkel, vagy éppen napi politikai történéseinkkel, amelyekre így utólag egyszerre tekintünk nosztalgiával, vagy éppen csak egyszerűen örömünket leljük benne.
Kísérletezni is érdemes a kiadványokat forgatva, hiszen egészen más értelmezési tartományba kerülnek azok a korábban már triviálisnak tűnő dolgok, amelyek a kor és a korszakok előrehaladtával ugyan cseppet sem változhatnak, mégis, amikor letisztultan nézünk szembe történelmünkkel, ugyanazt másképpen értelmezzük, vagy csak máshová helyezzük a hangsúlyokat.
Egy jó csésze Omnia kávé ma éppen úgy kellemes, ahogyan megjelenése pillanatában, mégis egy-egy ismerős dallam, vagy ruhadarab másképpen cseng, vagy másképpen mutat, ha eredeti jelmezében, vagy a modern köntösben halljuk vagy látjuk. A környezettel, a városokkal együtt az emberek is változtak, az alapvető szükségleteik azonban természetesen nem. A történelem sodrásában mindig is megtaláltuk azt a jellegzetesen magyaros választ, ami minden pillanatunkban segítette a túlélést, és ami például a függetlenség szinte teljes feladásának korszakában is megőrzött valamit azokból az értékekből, amelyek képesek voltak a diktatúrában élni, és túlélni.
Igaz, ma könnyebb úgy egy elmúlt korszakról beszélni, hogy tisztában vagyunk vele, hogy nem tartott örökké, mégis innen tekintve talán közben is volt valami báj abban, hogy ugyan a szavak valami nagy-nagy új világról meséltek, legbelül azonban mégis ugyanaz élt tovább, ami független, és amitől akkor is összekacsintunk, amikor nem szabad.
Jó kis sorozat. Érdemes elolvasni!
http://www.retroevek.hu/
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez