Varázslat

Olyan rég volt már, de még ma is mosolyra görbül ajkam, ha látlak. Arcomon most sincs bánat, ha rád gondolok. Lelkem kis darabja örökre nálad maradt, hát ne légy konok, ha erről beszélek. Még mindig ilyen szép emlékek jutnak rólad eszembe.

Ott vagy te, de én másfelé tartok. Milyen jó visszanézni arra, merre állsz. Szerelmem telében havas tájon jársz. Csak a kikerics nyílik lépteid nyomában. Szívemnek néha adhatnál kimenőt, egy kis kávészünetet, vagy csendes pihenőt, hogy ne verjen örökké, néha megnyugodjon.

Abban az évben te voltál a végzet. Abban az évben te voltál a nyár. Mára belőled csak csoda - foszlányok maradtak. Pár megsárgult sor, néhány fotó, amit egyre többször vesz elő az ember, mert mostanában egyre többször akar emlékezni, milyen jó is volt téged szeretni.

Ha túl sokáig maradtál volna nálam, nem így lenne most. Ha örökre itt maradtál volna, nem lennél ma varázslat.

Szentesi Évi

http://www.ruzsestukor.hu

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!