Van az a szint, amikor boldog vagy
..és az, amikor már Nyugodt is. Rengeteg embert látok Magam körül, aki mint az űzött vad, úgy próbálnak kiteljesedni.
Találkozott valahol ezzel a fogalommal és szerelmes lett belé. Szerelmes lett abba az Önmagába, akit gondolataiban kiteljesedettnek lát. Tudja, hogy ehhez lépni kell, ezért eldob néhány barátot, akár munkahelyet, kapcsolatot és még néhány körülményt, hogy neki helye legyen az életben. Eldob és felgyújt minden korlátot maga körül. Pedig a korláttal komoly dolgunk van. Az mutatja, hol tartunk. Nevezhetjük kapu nélküli kerítésnek is. Kizárólag akkor látsz át rajta, ha magasra emeled a fejed és akkor tudod átlépni, ha elég nagyra nőttél hozzá.
Sajnos manapság sokat merítünk filmekből. Túl sokat is. A filmek – még a legjobbak is- nem más, mint aláhúzott lényege az életnek. Mintha egy könyvből csak azokat olvasnád el, amit más előtte kiemelt. Sok eltévedt ember ezért próbálja az életét úgy élni, mint egy másfél órás film, csak kicsit jobban elnyújtva. Ahogy abban is a zene hatására, keresi az életben is a nagy ingereket, nagy szerelmeket, nagy drámákat, amiből aztán diadalmenet vezet kifelé. Emiatt állandóan izgatottság-függővé válik és ömlik ki az ajtón-ablakon a lelki energiája.
Pál Ferenc A függőségtől az intimitásig c. könyvében három diplomás csecsemőnek nevezte ezeket az embereket.
Boldogságra törekszel, hátha általa megtapasztalod az egyensúlyt, pedig nem...
Törekedj egyszerűen az EGYENSÚLYRA és általa meg fogod tapasztalni a boldogságot, a nyugodt derűt. Törekedj arra, hogy életed minden területén annak lásd magad, akinek látni szeretnéd, és bármilyen problémád van, pihenj meg egy kicsit és képzeld el, hogy csak egy kerítés. Láss át rajta és nőj fel hozzá, hogy átlépd.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez