„Valami véget ér anélkül, hogy elkezdődött volna.”- Az online ismerkedésről
„És te miért ismerkedsz online? Szerintem nincs rá szükséged, olyan jól nézel ki!” – oké, jó ezt tudni, de most térjünk a lényegre. Arra, hogy általában az a leghangosabb, aki még sosem ismerkedett az interneten, és a Tinderről is csak annyit tud, hogy szexpartnerkereső. De ezt is csak hallotta...
El sem tudja képzelni, milyen érzés hónapokon át csetelni egy „vadidegennel”, akivel még sosem találkozott, nem tudja azt sem, milyen nehéz heteket várni a következő randiig, illetve titkon remélni, a kiszemelt „köddé válása” csak egy állomás, nem pedig a végcél. Mert az fájna. Hiszen valami véget érne anélkül, hogy igazán elkezdődhetett volna. Az online ismerkedésről.
„És te miért ismerkedsz online? Szerintem nincs rá szükséged, olyan jól nézel ki!” – oké, jó ezt tudni, de most térjünk a lényegre. Hm, és mi a lényeg?... Mert ez a kérdés csak a sztereotípiákra építkezik, amelynek még a mondanivalója is felszínes – hát még a kérdés feltevője...
Általában az, aki még élete során egyszer sem regisztrált egyetlen internetes társkeresőre sem, illetve egyik randiapplikáció tagja sem volt, az a leghangosabb. A leghangosabban fejti ki nyers véleményét arról, amihez sosem volt köze. Nem volt részese. Nem tudja, milyen érzés hónapokon át csetelni egy „vadidegennel”, akivel még sosem találkozott, illetve nem ujjongott, visított örömében, ha a randipartnere nem felejtette a születésnapját. És azt sem tudja, milyen nehéz heteket várni a következő találkozóig, és titkon remélni, a kiszemelt „köddé válása” csak egy állomás, nem pedig a végcél. Mert az fájna. Hiszen valami véget érne anélkül, hogy igazán elkezdődhetett volna.
Én tizenegy évig online ismerkedtem. Huszonöt éves vagyok, élek és virulok, ma már büszkén vallok az „internetes korszakomról”. Nem szégyellem, nem tagadom, meg amúgy sem lenne értelme annak, ha fátylat húznék a múltra. Az évek során sokszor tapasztaltam, hogy olyan férfiak és nők – főleg férfiak – akartak lebeszélni az online ismerkedésről, akik még a Tinderről is csak annyit tudnak, hogy szexpartnerkereső. Aha, persze. Mert őszerintük az interneten csak „defektes” embereket találni, akik érzelmileg kihűltek, az exükön pedig nincsenek túl. Siránkoznak, panaszkodnak, kényszeresen kutatnak újabb és újabb partnerek után, ezért többet vannak online, mint a valóságban. Na, ez... túlzás, túlzás és túlzás.
Ha ilyen egyszerű lenne az egész, könnyebben sikeresebben működne az internetes társkeresés. Lehetne kategorizálni a felhasználókat korunk, szándékaik, illetve sztereotípiák szerint is, de... felesleges. Az első találkozónál úgyis minden eldől: ott már nem lehet szétfilterezni a képeket, és ha egyszer már elhangzik egy mondat, utólag nem lehet törölni azt.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez