Vajon hol késik a nagy Ő?
Mostanában egyre többet kapom meg ezt a kérdést: Ismerősök, rokonok és családtagok is egyaránt kérdezik: Hol van már a nagy Ő? Mi újság ilyen téren? Persze ők ezt nem rosszindulatból teszik, általában mégis balul sül el a számukra.
A húszas éveim közepén járok, így úgy érzem, még semmivel sem vagyok elkésve. A társadalom valahogy mégis más irányba mozdít. Vajon a szerelemnek is van határideje? Mikor késő megtalálni társunkat és azt, akit nekünk rendelt a sors. Az idősek sokszor azt mondják: ,,majd mindent a maga idejében.’’ Milyen jó lenne, hogyha ez így lenne!
Körbenézek magam körül és azt látom, hogy egyre több korombeli találja meg élete párját. Természetesen nőként ilyenkor hajlamos az ember önmagában keresni a hibát vagy elkeseredni, hogy miért nem elég jó vagy éppen miért nem felelt még meg senkinek sem. Itt azonban korántsem erről van szó. Úgy gondolom, hogy mindenkinek más van megírva, így senki nem siettetheti azt a bizonyos nagybetűs szerelmet. A saját érzéseinkre kell hallgatni, nem pedig egy külső társadalmi nyomásra.
Régen én is hajlamos voltam görcsösen keresni azt a bizonyos nagy Ő-t, sőt mi több futni utána. Mostanra azonban már tudom ez régen rossz és felelőtlen döntés volt. A különböző társadalmi elvek, trendek vagy éppen nyomások hatására én is meg akartam felelni a körülöttem lévőknek. A mai nap azonban már csak azt mondom: Jön, amikor jönnie kell!
Ezzel a cikkel, néhány gondolattal főleg azokat az egyedülálló nőket szeretném buzdítani, akik hozzám hasonlóan úgy érzik (mert esetleg ezt sulykolják beléjük), hogy le vannak maradva valamiről. Klisésen hangozhat, na meg kicsit nyálasan is, de mindent a maga idejében kell meglépni. A szerelem előbb vagy utóbb mindenkire rátalál, ha pedig nem, akkor annak biztosan oka van. A sorsunk úgy írja meg önmagát, hogy mindenki számára megadja a megfelelő lehetőségeket és segítséget ahhoz, ami neki rendeltetett.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez