Utcai zaklatás - amivel minden nőnek számolnia kell?
Nem hinném, hogy egyedül vagyok azzal a problémával, hogy fiatal nőként nem érzem magam biztonságban, ha sötétedés után az utcára kell lépnem. Nem, nem volt ez mindig így.
Pedig talpraesettnek tartom magam, és intelligensnek annyira, hogy tudjam kezelni, ha idegenek beszólnak, tanúbizonyságot téve ezzel a saját szellemi szintjükről. De ma már nem biztos, hogy elég, vagy megoldásként szolgál, ha csendben, szemrebbenés nélkül tovább sétálok. Mert így is lehet, hogy lesznek, akik tovább lépnek a szavaknál, akik tárgyként kezelik a nőket, és bárhol, bármikor képesek lennének megalázni őket.
Rengeteg történetet lehet olvasni, ami a nők elleni erőszak mindennapos jelenlétét igazolja, de amíg csak olvasunk róla, mi szerencsések, addig annyira nem tűnik annyira brutálisnak a dolog. Persze, mindannyiunknak szóltak már be, tudjuk milyen az, amikor egy férfi a saját életének nyomora miatt, vagy csak mert egyszerűen többnek, feljebb valónak képzelni magát egy nőnél, úgy érzi, megteheti, hogy szavakkal kezeli le a nőt. Szomorú, de ma már természetesnek tekintjük ezeket az eseteket. Azonban amikor délután 4 órakor utánad nyúlnak, fogdosnak egy forgalmas utcán, és továbbra sem tehetsz semmit, minthogy megpróbálsz minél hamarabb, csendben, visszaszólás nélkül hazajutni, akkor kezdesz rájönni, hogy mekkora tragédia érheti azokat a nőket, akik ennél durvább zaklatás áldozatai lesznek. Mégis kénytelenek ugyanilyen csendben feldolgozni magukban a történteket. Rájössz, hogy ez valóban mennyire súlyos, aktuális probléma a társadalmunkban. Arról beszélünk, írunk, olvasunk mindenhol, hogy a nők ma már megtehetik, hogy a férfiak mellett, ők is a karrierjükre koncentráljanak, hogy önerőből építsenek fel egy minőségi életet maguknak. Azért harcolunk, hogy ugyanannyit kereshessünk, mint egy férfi, ha már ugyanúgy tanulunk, megdolgozunk mindenért, mint ők. De kicsit visszásnak tartom azt, hogy mindezek mellett azt még nem (vagy azt sem?) sikerült elérnünk, nem tart ott a kultúránk, hogy az utcán ne kelljen félnünk, ha gyanúsabb férfiakat látunk közeledni. Hogy ne lássunk szürkületkor mindenkiben potenciális zaklatót, hogy ne kelljen némán tűrnünk, ha szóval, vagy tettekkel próbálnak zaklatni minket.
Sokan vannak azon a meggyőződésen, hogy ezt a bánásmódot a nők maguk harcolják ki azzal, hogy kihívóan öltözködnek, hogy éjszaka járkálnak haza, hogy bátran visszaszólnak bárkinek. Én viszont a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy vannak emberek, akiknek nem kell külön okot szolgáltatni a megalázásra. Nekik elegendő ok az, hogy Nő vagy.
Szalma Lili
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez