Üss meg, ölelj meg!
A férfi kiment a konyhába. Kávét készített, majd a forró, fekete italba egy édes kockát ejtett és bevitte a sötét hálóban, halkan szuszogó kedvesének. A nő felébredt az erős aroma illatára, csókot lehelt a férfi nyakába és gyöngéden megölelte párját…
Kezdődhet így is a reggelünk, mint egy agyonszirupozott Romana regényben a sokadik gyenge bekezdés. Jónéhányunknak szerencsére megadatik, hogy mennyei szerelmben andalogja végig az életét. Nyílván nem az egészet, hisz egy kapcsolat szükségszerű velejárója az olykor előforduló. aprócska szócsata, amely után jólesik újra magunkhoz ölelni hőn imádott kedvesünk. De mi a helyzet azokkal a nőkkel, akik ebből egy morzsányit sem kapnak? Továbbmegyek: milyen lehet egy olyan asszony élete, aki nap, mint nap ki van téve a lelki és fizikai terrornak, méghozzá a saját otthonában? Ráadásul azáltal az ember által, akit a legjobban szeret, vagyis - normális esetben - a legjobban kellene szeretnie.
"A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában." - közli a NaNE (Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) nevű egyesület az ENSZ meghatározását a nők elleni erőszakra vonatkozólag.
"A nők elleni erőszak a nők elleni diszkrimináció legszélsőségesebb formája, ám csak egy azok közül. A nők alacsony részvétele a politikai életben (a magyar parlamenti képviselők megközelítőleg 8 százaléka nő), a tanulástól és a választójogok gyakorlásától való eltiltás (hazánkban a nők 1945 óta szavazhatnak vagyoni helyzetüktől függetlenül), a munkahelyi "üvegplafon", amely egy bizonyos ponton túl nem engedi a női alkalmazottak előléptetését, a nők férfiakhoz viszonyított alacsonyabb bérezése néhány más kiemelkedő példája a nők tágabb társadalomban megélt hátrányos megkülönböztetésének.
Amíg az állami intézmények nem garantálják a nők családon belüli fizikai biztonságát, és ez nők százezreinek halálához vezet szerte a világon, addig a nők elleni diszkrimináció széles skáláján a családon belüli erőszakot kiemelt helyen kell kezelnünk. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a nők ellen elkövetett bűncselekmények között egyértelműen a családon belüli erőszak a leggyakoribb halálozási ok. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a családban, az otthon falai mögött folyó erőszak a privát szféra sérthetetlenségénél fogva gyakran láthatatlan, ami az áldozat számára jelentősen megnehezíti a segítségkérést, a környezet számára pedig a segítségnyújtást." - olvashatjuk a NaNE oldalán.
Nos, a fő kérdés mindenesetre nem az, hogy az áldozat - adott esetben - miért tűr, vagy miért nem kér segítséget, hanem azt kellene inkább minél sűrgősebben megválaszolni, hogy az ember miért bántalmazza, vagy erőszakolja meg partnerét.
A férfi visszajött a konyhából. A nő már a fürdőszobában, a sarokba bújva reszketett, a kávéscsésze halkan pukkant a nedves padlón. Az első ütések tompák voltak, aztán a begerjedt férfitest önkívületi állapotban egyre nagyobbakat súlytott a nő védtelen arcára. Hogy miért tette? Nem tudott felelni önmagának sem.
Szentesi Évi
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez