Ünnepváró a Müpában

Lassan tradícióvá válik, hogy a Művészetek Palotája karácsony és az év vége közeledtével ünnepi programokkal vár fiatalt és idősebbet egyaránt

Lassan tradícióvá válik, hogy a Művészetek Palotája karácsony és az év vége közeledtével ünnepi programokkal vár fiatalt és idősebbet egyaránt. A koncertek sorát december 20-án a Collegium Musicum 90 és a Purcell Kórus német barokk programja nyitja. December 21-én, a hagyományos ünnepi orgonaesten a hangszer avatott szakértője, Szabó Balázs a nagyközönség számára jobbára ismeretlen oldaláról mutatja be Bachot – a mester orgonaátiratain keresztül. Karácsonyt követően, december 27-én egy örök klasszikus, Csajkovszkij Diótörője dupláz, nem más, mint Kocsis Zoltán vezényletével. A Müpa természetesen újév napján sem hagyja kuriózum nélkül a régizene rajongóit: január 1-jén egy mindig megújulni képes historikus muzsikus, René Jacobs dirigálja Haydn Az évszakok című oratóriumát, majd a következő két napon nyilvános mesterkurzust tart.

Élt a 18. században egy zeneszerző, aki annak idején nagyobbnak számított, mint Bach, az utókor azonban már-már elhallgatta a nevét. Georg Philipp Telemann mellőzöttségét talán túl sok műve okozta; zeneiskolások már kisdiák koruktól fogva találkoznak kottán a nevével. Ráadásul nem is olyan régen még tartotta magát az a makacs vélekedés, hogy aki a korízlést divatos zenékkel szolgálja ki, az nem lehet jelentős. Az előadókon biztosan nem fog múlni, hogy bizonyítsák az ellenkezőjét: a magyar historikus játék jeles képviselője, Vashegyi György vezényli a nagy múltú brit régizene 1990 óta aktív formációját, a Collegium Musicum 90 együttest és a Purcell Kórust. A társulatok között az a Simon Standage hegedűművész jelenti az élő kapcsot, aki 2009 óta rendszeresen vállal koncertmesteri szerepet az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus koncertjein is, és akit szoros kötelékek fűznek a világhírű English Concert és Academy of Ancient Music historikus együttesekhez.

December 21-én az orgonazene múltjának érdekes korszakába kalauzol a kiugróan sokoldalú, orgonatörténettel és orgonák felújításával is foglalkozó Szabó Balázs, aki ifjú kora ellenére a Művészetek Palotájának jól ismert, és a közönség által visszavárt vendége. Advent utolsó szombat estéjének másik főszereplője Johann Sebastian Bach, akinek művészetét az európai orgonamuzsika origójának tartják – a német szerzőóriás azonban nem az eredetileg a hangszerek királynőjére írt szerzeményeivel, hanem meglepő módon a Max Reger és Karl Straube tollából született orgonaátiratokon keresztül áll a koncert középpontjában. Reger és Straube a 19-20. század fordulóján vezető szerepet játszott Bach műveinek életben tartásában, és az orgonajáték németországi megújításában.

Ünnepi hagyománnyá vált, hogy karácsonykor a Nemzeti Filharmonikusok a Művészetek Palotájával együttműködésben adja elő A diótörőt, más-más társulatokkal közösen. A Csajkovszkij balettje alapján készült pantomim- és bábjáték kicsiknek, nagyobbaknak és szüleiknek egyaránt élvezetes szórakozást nyújt a karácsony utáni pihenésben. A művet a Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatója, Kocsis Zoltán fogja dirigálni, akihez nagyon közel áll a darab; a karmester tavaly karácsonyi fellépése előtt, a kórházi lábadozásáról tudósító hírekben is a Csajkovszkij-partitúrával a kezében volt látható. A most látható előadást Meczner János jegyzi, aki az eredetileg 1978-ban bemutatott mű erényeit megtartva azt az új kor követelményeihez alkalmazta. A bábok és maszkok a Jászai Mari-díjas Bródy Vera munkáját dicsérik, akinek nevéhez egyebek mellett olyan, generációk által szeretett mesefigurák kötődnek, mint Mazsola bábfigurája, a Fából faragott királyfi és Misi Mókus.

Az eddigiek fényében talán nem meglepő, hogy a nagy sikerű újévi koncertek is több éves hagyományra tekintenek vissza a Művészetek Palotájában. Haydn Az évszakok című oratóriumát 2013-ban Helmuth Rillinggel hallhattuk, 2014 első napján pedig egy másik világhírű dirigens, René Jacobs vezényli. A flamand származású karmester és kontratenor karrierje a genti katedrális fiúkórusában indult, később klasszika-filológiát tanult az egyetemen. Kontratenorként lett világhírű, ennek tanúbizonyságául szolgál többek között az a számtalan lemezfelvétel, amelyet Jacobs a korhű zene egyik meghatározó műhelye, a francia Harmonia Mundi lemezcég számára készített. Később karmesteri pálcát ragadott – sokak szerint épp időben –, ami kitűnő választásnak bizonyult, hiszen e szerepben is több díjat besöpört: számos európai elismerés mellett a mértékadó angol magazin, a Gramophone 2004-ben neki ítélte az év felvételéért járó díjat; egy esztendőre rá pedig a legkiválóbb operalemezért járó Grammy-díjat kapta meg. Produkcióinak ereje a vitalitásban rejlik, minden egyes lemezét óriási várakozás előzi meg, mert olyan szemszögből mutat meg egy-egy jól ismert művet, ahogyan őelőtte még senki. Titka talán énekesi múltjában rejlik: vokális alkotások dirigenseként különös gondot fordít az énekhangra; ha ő vezényel, zenekar és szólisták, zenekar és kórus bámulatos összhangban muzsikál együtt.

Újdonság a korábbi évek újévi eseményeihez képest, hogy René Jacobs a fellépést követő két napon a Purcell Kórussal dolgozik, és a workshop a közönség számára is nyilvános lesz. A mesterkurzus egyedülálló betekintést enged korunk egyik legnagyobb régizene-előadójának műhelymunkájába, amelynek során Johann Sebastian Bach két zseniális motettáját tanítja be a magyarországi régizene-játszás kiemelkedő művészeinek.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!