Unalmasak vagy csak kényelmesek lettünk?
Mindenki ismeri a párkapcsolatok első pár felemelő hetét, vagy jobb esetben hónapját, amikor minden rózsaszín ködbe burkolózik, semmi mást nem látunk, és semmi mást nem akarunk, csak a másik embert, akiben vélhetőleg megtaláltuk életünk szerelmét. Majd a köd szertefoszlik, a tempó lassul, és szembe kell néznünk a szürke hétköznapokkal. Ilyenkor vajon unalmassá válunk? Visszafordíthatatlan folyamat? Vagy teljesen normális, ha egy kicsit elkényelmesedünk?
Sokan szoktak azon aggódni, hogy mihez lehet kezdeni egy párkapcsolatban, miután a mézes hetek véget érnek, mindkét fél visszatér a régi, megszokott életéhez, persze úgy, hogy közben megpróbálja ebbe beilleszteni a párját is.
Ilyenkor valóban az az egyik lehetőség, hogy elkezdünk aggódni, hogy felülvizsgáljuk a helyzetet, és megnézzük, mik azok az apróságok, amelyekkel egy kis izgalmat vihetnénk mindkettőnk életébe. Azonban az is egy lehetőség, hogy hajlandóak vagyunk szembenézni vele, hogy a párkapcsolatok így működnek.
Az nem baj, ha nem szervezünk minden napra vagy minden hétvégére újabb és újabb programot, és az sem probléma, ha élvezzük azt, hogy otthon lehetünk egymás társaságában, megnézzük a kedvenc sorozatainkat, vagy éppen közösen készítjük el a vasárnapi ebédet.
Ez nem jelenti azt, hogy bármelyikünk, vagy akár a kapcsolatunk unalmassá vált volna, csupán arról van szó, hogy egy kényelmes, biztonságos életet élünk együtt, amelyet mindketten élvezünk.
Probléma maximum akkor lehet ebből, ha az egyik fél valamiért elégedetlen a kialakult helyzettel, azonban ilyenkor pánik helyett sokkal jobb megoldás lehet leülni, és éretten megbeszélni a dolgot. Ráadásul az is lehet, hogy feleslegesen aggódunk azon, hogy a másik fél esetleg unatkozik, vagy nem érzi úgy, hogy kellően változatos lenne az élete mellettünk pedig pontosan olyan jól érzi magát, mint mi magunk.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez