Tudósítás a randifrontól: mi a helyzet a kezdeményezéssel?
Sok nőtől hallom, hogy a férfiak már nem úgy kezdeményeznek randit, mint régen. De miért is vagyunk ezen meglepve? Hisz semmi nem olyan már, mint régen…
Férfiak és nők is, mind egyre rosszabbul olvassuk a testbeszédet és a felénk küldött jeleket, mert digitálissá válunk, mintha lassan már csak az emotikonokból értenénk. De az írott kommunikáción is elhasalunk kollektíven: félreértelmezzük a másik szándékát félmondatokból, komolynak szánt kommentekből és viccesnek szánt GIF-ekből. Na meg a “mikor látta az üzenetünket versus mikor válaszol rá” gondolatkörök is képesek neurózisos állapotokat előidézni...
Az is tendencia, hogy többet tötymörög a férfi és húzza a nő idejét, mert fejben a végtelenségig optimalizál. Hisz a Facebookon meg a Tinderen ott az egész világ, jöhet az aktuális kiszemeltnél egy még jobb, nem kell még lehorgonyozni.
De beszéljenek a számok: Magyarországon 2016-ban az 1000 férfira jutó nők száma 1097 volt (KSH-adat, nem fake news). Vagyis jó hír a férfiaknak, több a nő, lehet boldogan válogatni. Ezt becézik bájosan húspiacnak... Ha minden kötél szakad, hölgytársaim, végső esetben még mindig lehet költözni Írországba vagy Norvégiába, ha nem vagytok fázósak - ott több a férfi, mint a nő!
Vannak nők, akik a nagy ijedtségre átvették az irányítást (vagy személyiségükből adódóan vezető típusok), és nem bízzák a dolgot a férfiakra meg a számokra, hanem kezdeményeznek. Az emancipáció ezt megtámogatja: ha nadrágot szabad hordanunk, akkor ezt is szabad, tény. Persze csak mértékkel, mert előfordulhat, hogy ha a nő szedi fel a férfit, később meg van lepve, hogy az a férfi esetleg nem is annyira férfias... Nehéz ügy, kérem.
De azért mindenki nyugodjon le, randik vannak és lesznek! Csak nem baj, ha tudatában vagyunk az átalakuló tendenciáknak. És mielőtt túlzottan ráfeszülnénk a kezdeményezés problematikájára, egy dolgot azért ne felejtsünk el: a csábítás örök.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez