Tudom, hogy te vagy az
Annyi éven át vártam a bizonyos igazit. Voltak nagy csalódások, egyoldalú kapcsolatok, átverések. Hitem töretlen maradt, néha napján elbizonytalanodtam, tagadhatatlan, de mindig visszatért a szívembe a remény.
Vártam, de az élet kegyetlen módon rombolta mindeközben a bizalmam, az évek táplálták a kételyeket az ismeretlenül betoppanó jelöltek felé. Minden lélegzetvételben nyugtáztam az elmúlás lehetőségét, az örökké képzelgéseket a múltnak ajándékoztam.
Amikor először találkoztunk meggyőztél, hogy ne csak félemberként legyek jelen. Amilyen őszinteséggel és egyszerűséggel közelítettél meg, eltűntetted az ismeretlenségből fakadó falakat. Az ilyen hozzáállású nyíltság arra ösztönzött, hogy ezer százalékban, abban a pillanatban legyek, ott, veled. Ez egy nagyon nehéz feladat, nem csak velem szemben, bárkivel szemben, aki kicsit lassabban nyílik.
Az ismerkedésből kapcsolattá formálódtunk. Én és az a komplikált, túlgondoló agyam néha, saját magam állítok gátakat. Kerestem, kutattam, próbáltam a sorok között olvasni, hogy biztosan elkerüljem a csalódást. Úgy éreztem magam, mintha egy szakadék szélén állnék és ugrani akarok, biztosra tudom, hogy ugrani fogok, de még egyszer felmérem, hogy képes vagyok-e rá és megnézem, hogy a sziklafal biztosan nem tesz kárt bennem.
Érezted, észrevetted. Vártam, hogy hátat fordíts, helyette nyugtáztad magadban a bizalmatlanságom és nem vérig sértődtél, hanem minden odadobtál. A totális őszinteséget kaptam tőled. Nem megvetést, mert cipelem a múltam árnyait.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez