Azt kérded, milyen érzés volt újra látni? Mint mikor lázas vagy és fáj a bőröd, s nem tudod eldönteni, hogy a hideg ráz vagy éppen hőgutát kapsz. Már bevetted a gyógyszert, de még nem hatott. S mikor hatni kezd, előbb jön a verejték, meg a fura utóíz a szádban. Ezek a kéretlen mellékhatások, borzalom az egész! De látod, ilyen csúnyán veszekszik a tested, mikor távozik a szerelem.

Aztán rájövök, nélküle is képes vagyok élni. De egy kis rész belőle örökre ittmaradt. Tudod, ide tettem őt, ide egész mélyre, be a szívem mélységes-mély rejtekébe, és erről a helyről a szívéért cserébe ő is elvitt belőlem titkokat. Olyan mély titkot, amit nem tudhat senki, amit nem adtam még oda soha senki másnak, mert ezt a nagy szerelmet vele éltem át, és ezt nem másítja meg többé semmi.

Ő most komor, én meg nevetgélek, mintha nem lenne minden elrombolva rég.

Ő csak áll, én meg rohangálok, mintha minden, de minden egyben volna még.

Ő még komor, én meg fáradok, belebetegedtem a fájdalmas hiányba.

Ő már nevet, mert szívével látja, hogy bár megtanult nélkülem is élni, de úgy mégis micsoda nagy ostobaság volna. Nem akarja, de nem tehet róla, hogy az a kis rész, amit belőlem elcipelt, nem lesz számára sehogysem közömbös.

Mondd meg neki, ha majd látod, ésszel ne próbáljon soha többé elpusztítani!

                                                                                                                                  Szentesi Évi

                                                                                                                       http://www.ruzsestukor.hu

• rúzs és tükör szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!