Mikor fejezted ki utoljára az értékelésedet azoknak, akik a közeledben vannak? Nyilvánvaló számukra, hogy mit tartasz értéknek bennük, és keresed a szavakban való, őszinte kifejezésre juttatás lehetőségét?

Úgy ismer a párod, a testvéred, apád-anyád, a kollégád, hogy még egy szűkös időablakban is van hozzájuk néhány elismerő szavad? Vagy inkább afelé billen a mérleg nyelve, hogy többet hallják a kritikákat, a helyreigazítást, a "jóindulatú" észrevételt, amiben felhívod a figyelmet a tévedésekre, hibákra, gyengeségekre, amúgy "no offense", te csak jót akarsz? "Különben hogy vennék észre magukat?"

Tudják a hozzád közelállók, mit szeretsz bennük? Vagy inkább azt ismerik jobban, hogy mik azok a tényezők, amelyek ellenére (!) te továbbra is kitünteted őket a jelenléteddel? Hogy örüljenek, mert az életükbe dicsfényt hozol?

Sokan hiszik magukat konstruktívnak, miközben a kapcsolódás valódi építőkövei, a szeretet és nagyra értékelés szavakban és tettekben megnyilvánuló bemutatása nemigen vagy többnyire szegényes eszköztárral kerül elő.

Mit gondolsz, te hol állsz ebben a kérdésben?

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

• kiismerni valakit

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!