Tovább kell lépnem!
Mindketten úgy éreztük, hogy ez örökké fog tartani, hiszen neked köszönhetően ismertem meg az igaz, mindent elsöprő szerelmet. Megoszthattuk egymással a legnagyobb vágyainkat, és a legtitkosabb félelmeinket, és nem csupán két ember voltunk, akik szerették egymást, hanem egyek voltunk. Azt hittük, hogy ez örökké fog tartani, és minket soha semmi sem választhat szét. Most pedig itt állunk, és búcsúznom kell!
El sem tudtam képzelni az életem nélküled, te voltál a mindenem, az egyetlen személy, akire mindig vágytam, és akire mindig is szükségem volt. Álmodoztunk a közös jövőnkről, arról, hogyan fogunk együtt megöregedni, és hogyan tartunk ki egymás mellett a végsőkig.
Ismertem minden gondolatodat, vágyadat és érzésedet, te voltál a másik felem, mi ketten együtt voltunk egy teljes egész. Nem léteztünk egymás nélkül, és csak egymásért léteztünk. Megosztottuk a vágyainkat, az álmainkat, és a fájdalmunkat is. Egymást emeltük fel, ha szükséges volt, és együtt örültünk az élet legapróbb örömeinek is.
Valami mégis más lett. Valami elmúlt, de ha nem is teljesen, akkor is egészen más lett. Talán mi magunk lettünk mások, és ezért nem tudjuk már egymás mellett folytatni. Talán én lettem más, és már nincs rám szükséged, de az is lehet, hogy én vagyok az, akinek már egészen más igényei vannak.
A tartalmas, inspiráló, hosszú éjszakákon át tartó beszélgetéseink üres csevegéssé váltak. Úgy tűnik, mintha mindketten kimerültünk volna, mintha elhasználtuk volna a csodálatos, utánozhatatlan kapcsolatunk minden egyes összetevőjét, és nem maradt volna hátra semmi más, csak az üresség.
Nem jelenti azt, hogy búcsúzni akarnánk. Egyszerűen csak tovább kell lépnünk! Tovább kell menned, és nekem is mennem kell a számomra kijelölt úton. Még akkor is, ha ezek az utak soha többé nem fogják keresztezni egymást. Nem ragaszkodhatunk egy múló érzéshez, egy eszméhez, ami már csak a fejünkben és szívünkben él. Hagynunk kell, hogy mindketten boldogan mehessünk, és élhessünk tovább. Ez az elengedés a legnehezebb az egészben, bár be kell látnunk, ha már sikerült felismernünk, és beismernünk, hogy valami nincs rendben, innen már minden csak egyszerűbb lehet. El kell engednünk egymást, mert most ez az, ami mindkettőnket előre fog vinni, hogy egy szép napon majd boldogan, és a szívünkben melegséggel tekinthessünk vissza!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez