Abban a szerencsében részesültünk, hogy Tóth Vera tollat ragadott és irományait magazinunk olvasóközönségével is megosztja innentől fogva. Fogadjátok szeretettel az énekesnő tanulságos és elgondolkodtató írásait életről, lélekről, szerelemről és némi spiritualitásról.

Pár éve láttam egy nagyon vidám filmet, amit az egyik barátnőm ajánlott. A címe: Gyönyörű zöld. 1996-os francia film, ami nagyon sok spirituális tartalommal van teli, és az egyszerűségre, szeretetre és összetartásra tanít, illetve ösztönöz. Egy jelenetet ragadnék ki belőle, amiben ez hangzik el:

Mila: - Hölgyem, megnézhetném a táskáját, mit tart benne? Ugyanis minden nőnél táska van, kíváncsi vagyok mi az, amit hordanak benne?

Nő: - Persze, nézze meg egész nyugodtan.

Mila elkezd kutatni, majd felfedez egy vörös rúzst, és ezt kérdi:

- Elnézést, ez mi?

- A rúzsom. Az ajakra kell kenni.

- Ez valami gyógyszer?

- Nem, ez arra való, hogy szebbek legyünk.

- Szebbek?

- Szexisek.

- Szexisek?

- Hogy vonzóbbak.

- Ó, és kinek?

- Mindenkinek.

- Á, értem. Nehéz lehet ezt csinálni. Azért, hogy szeressenek. Akkor ez mégiscsak egyfajta gyógyszer, aminek a hatására szeretni fognak, ugye?

- Igen, vagyis nem, nem igazán.

- Ha nem rúzsozza ki magát, senki sem szereti, igaz?

- Nem, nem így van. Nehéz ezt elmagyarázni.

(A nőnek ekkorra már potyognak a könnyei.)

- És ez micsoda?

- Egy fotó a családtagjaimról.

- Ó, akiket szeret, ugye?

- Igen.

- Aha... Dehát nekik nincs is rúzs a szájukon.

- Hát igen.

Akinek eddig mutattam a jelenetet, megdöbbent, sírt, vagy elég mélyen érintette. Ha ilyet látunk, olyan, mintha egy tonnás kő esne le a szívünkről, mert egész életünket valamiféle kényszeres tartásban, kényszeres büszkeséggel, természetellenes mozdulatokkal, borzasztó kényelmetlenül éljük. Pedig sokkal egyszerűbb, könnyebb is lehetne. Mennyi nőt látok kényelmetlen cipőkben aszalódni, ízléstelen, sok csicsával a nyakukban, fülükön, kezükön. Összeömlesztve minden világmárka, hadd lássa az utca embere, ő milyen jómódban él. (Közben pedig dehogy.) E mögé bújva el is van intézve, hogy ne kelljen önmagát megmutatnia, mert valójában szürke kisegérnek tartja magát, és azt gondolja, ettől lesz szerethető és vonzó. Annyira nehéz ez. Az elmúlt időben egyre kevesebb rajtam a smink. Mert nyár van, meleg, eleget vagyok színpadon óriási sminkben, vigyázok a bőrömre, és ami a legfontosabb, hogy azt érzem, gátol a szabadságomban, mert nehéz, mert fullaszt. Nehéz volt eljutni idáig, hosszú volt út, sok mélyben megélt idő volt az ára. Felszabadító érzés merni megmutatni természetes arcomat a smink mögül. Mikor úgy tudok kimenni az utcára, hogy akkor is ugyanolyan magabiztos vagyok, mint mikor rajtam van a make-up. Nekem ez nagy élmény, felemelő fellélegzés. Nagyon sok belső munka gyümölcse.

Félre ne értsetek! Amikor a bennünk rejlő finomság, érzékiség, bársonyosság, báj előbukkan, a smink már csak hab a tortán. Ezzel azt szeretném mondani, hogy semmi baj, ha kifestjük a szempillánkat, rúzst teszünk, én is szeretem a szép színeket magamon, de az igazi csúcspont mi vagyunk, mint egy csodás fa, amit, ha feldíszítünk, gyönyörűbb lesz. A személyiségünket nem helyezhetjük ilyen korlátok közé, nem gátolhatjuk a szabad fejlődésében. Nagy kárt tehetünk magunkban ezzel. Azt gondolom, mélyen megnyugtató érzés az, ha természetes valónkban is szeretjük magunkat. Seperjük ki a felszín alóli „piszkot", és kezdjünk el a valóságban élni. Ehhez nincs kézikönyv, mindenki maga alakítja, s az első gondolat túlfontolása nem tesz jót. Az elménket sok külső hatás próbálja befolyásolni (tv, rádió, divatlapok), melyek vizuális átverések, és mi valami nem létezőre akarunk hasonlítani. Persze tudjuk, hogy az adott termék fotózásán a modell fáradt volt, sok retust kapott, és a krémet, amit talán nem használt soha, az ő arcával adják el, valójában harmincéves, de negyvennek mondják, és úgy sminkelik, hogy húsznak tűnjön. Ennek ellenére el akarjuk hinni, el is hisszük neki, mert könnyebb az álomvilág mögé bújni.

Nehéz, mert felmerül a kérdés: „De hát manapság elvárják tőlünk, hogy úgy nézzünk ki, mintha most léptünk volna ki egy címlapból, akkor ez az elmélet megdől, nem?" Nem mondom, hogy ne sminkeljünk, csak találjuk meg előtte az arany középutat és magunkat legfőképpen. Az ápoltságunk nagyon fontos, de az is, hogy a lelkünket is takarítsuk, hogy belássunk a dolgok mögé, ne csak a felszínen keressük a megoldást. Mélyre kell ásni, s amikor a tükörben már festék nélkül is jól vagyunk, akkor megérkeztünk! Legalábbis az egyik állomásra biztosan. Minél hamarabb fedezzük fel a bennünk lakozó szépséget, annál harmonikusabban élhetjük le életünket teli örömmel, tartalmas pillanatokkal.

Mert nem a „rúzstól" leszünk szerethetőek, vonzóak!

Szép felfedezést!

                                                                                                                                           Tóth Vera

lexi.hu            

• a női szépség lélekhangok tóth vera

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!