Terézváros felett napsütés volt
Nyugatról kelet felé fújta a rossz időt a szél, Terézváros felett éppen napsütés volt. Ünnepelt mindenki az eső után, meghallgattuk a komolyra megírt nagybeszédeket, közben tudtuk, hogy egyiknek sincs se vége, se hossza. Márciusban ki kell állni kék-fehérben a térre és szavalni kell. Kicsit olyan, mintha még mindég úttörők lennénk, ugye?
Te, Erzsi, ismersz, engemet sose érdekeltek ezek a politikai dolgok. Amikor annak a nagyembernek voltam a hitvese, és jártam vele a díszes vacsorákra, nem tudtam már akkor sem értékelni ezt az affektálós társalgást. Túlságosan untatnak a komoly férfiak. Ha üzletről van szó, egyből fölényben érzik magukat. Az is csoda, hogy nem küldenek el olyankor bennünket a lefosztott asztaltól. Innen látszik, mégiscsak hatott az emancipáció, bár nem tudom kinek jó ez, Erzsi. Minekünk, asszonyoknak, akik unják a politikát, vagy nekik, az uraknak, akik idegesen összezizzennek, ha magunkban visszafojtva kuncogunk egyet a szembeülő furcsán lenyírt szakállán. Az biztos, hogy abban az időben tanultam meg illedelmesen mosolyogni.
Csak az a baj, hogy én röhögni szeretek. Mennyire szerettem röhögni Vele. Előtte nem kellett játszani a nevetést, és ha álmos voltam, ásíthattam, nem illedelmeskedtem szemet lesütve. Tudod, én világ életemben az urak közé vágytam, de csak akkor tudtam meg, hogy igazából nem is vágyom az urak közé, amikor megismertem Őt. Jobban becsülöm, mint az összes milliárdost, még azoknál is többre tartom, akiknek sofőr is kijár. De én hogy utáltam sofőrrel járni, el se hinnéd. Kicsit olyan érzetet keltett, mintha hárman volnánk a házasságban. Az is tudott mindenről, hiszen előtte zajlottak a drámák, és a sofőr az már majdnem olyan, mint a legjobb barát, amelyik végigasszisztálja a válást. Persze, hogy a mi válásunkat is végignézte az urammal. Tanácsot is adott neki. Érted? Tanácsot! Kompakt lett az összes szakma: a sofőrök egyúttal pszichiáterek, nagyokat tudnak hümmögni, a kurvák meg dumálnak, hogy ne unják el magukat az urak. Lassan az lesz, hogy a virágárus ad a szerelemre tanácsot, mert ugye azok találkoznak legtöbbet a szerelemmel. Igaz, a halállal is.
Terézváros felett ma napsütés volt, a szél kelet felé űzte a vihart a fejünk felől. Ünneplőben álltunk a téren, úgy mint régen, kisiskolás korunkban. Terézváros felett ma napsütés volt, és én újra Őrá gondoltam.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez