Egy éve 2016. szeptember 4-én Ferenc pápa szentté avatta Teréz anyát, azt az embert, akit a nem keresztény India is három napos nemzeti gyásszal és állami temetéssel búcsúztatott, és akinek halálát az egész világ az emberiség óriási veszteségeként értékelte. Ismerjük hát meg kicsit jobban e szent életű asszonyt és azt is, hogy miként lehet valakiből szent a római katolikus egyházjog szerint.

A későbbi Teréz anya Agnes Gonxha Bojaxhiu néven látta meg a napvilágot 1910-ben Szkopjében. Korai éveinek kulturális sokszínűségét jól tükrözi, hogy a ma Macedónia fővárosaként ismert Szkopje akkoriban a török nyelvű, iszlám vallású Oszmán Birodalom területén feküdt, Agnes családja pedig koszovói albán származású vlach, azon belül pedig aromán nemzetiségű keresztény volt. (Az arománok Macedónia, Görögország, Albánia, Bulgária és a romániai Dobrudzsa vidékén élő kisebbség, nyelvük a románhoz hasonlít; Teréz anya mellett híres képviselőjük volt Gozsdu Manó, vagy éppen Ciril és Metód, a szláv írás megalkotói.) A család – Agnes a három gyermek közül a legfiatalabb volt – jólétben élt, köszönhetően az édesapának, Nikollë Bojaxhiunak, aki sikeres építési vállalkozó volt egészen 1919-ben bekövetkező haláláig. Ezt követően az édesanyára, a mélyen vallásos Dranafilére hárult a gyerekek eltartása, felnevelése, aki a kézimunka-üzlet mellett a Szent Szív egyházközségben is fontos szerepet vállalt, s gyakran segítette a szegényeket, rászorulókat, s ilyen szellemben nevelte gyermekeit is.

Agnes már gyermekéveiben tagja lett a Mária Kongregációnak, egy katolikus lelkiségi mozgalomnak, mely Szűz Mária tiszteletén alapult. Itt hallott először a Kalkuttában tevékenykedő jugoszláv jezsuiták misszionáriusi munkájáról, mely azonnal magával ragadta. 18 éves korára elhatározta, hogy missziós nővérként Indiába szeretne menni, ezért jelentkezett az írországi Loreto nővérekhez (angolkisasszonyok), akik ott vállaltak szolgálatot. Néhány hónap felkészítés után már az indiai Dardzsilingben volt, ahol 1931-ben letette a szerzetesi fogadalmat, s Lisieux-i Szent Teréz után felvette a Teréz nevet. Eleinte földrajzot és hittant tanított a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában. 1946 szeptemberében ismét Dardzsilingbe utazott lelkigyakorlatra, amikor a vonaton, a harmadosztályon először tapasztalta meg India mélyszegénységét, s ráébredt, hogy az ő küldetése a rászorulók támogatása; tisztán és világosan hallotta Jézus hangját. Őt követve, a szegények között akart szolgálni. 1948-ban engedélyt kért XII. Piusz pápától, hogy saját rendjét elhagyva, független apácaként folytathassa szolgálatát Kalkutta nyomornegyedeiben. Egészségügyi kiképzése után segítőivel megnyitotta első nyomortelepi iskoláját.

1950-ben megkapta a pápai jóváhagyást saját rend alapítására, melynek hitvallása "Szerzetesek vagyunk. A nap huszonnégy órájában Jézus Krisztust szolgáljuk." Ennek értelmében Teréz anya és az őt segítő misszionárius nővérek „az éhes, ruhátlan, béna, vak, leprás embereket” segítette, „az olyanokat, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket.”A Szeretet Misszionáriusai rend az indiai kormány támogatásával sorra nyitotta meg a rászorulók számára az újabb és újabb otthonokat, 1965-től pápai jóváhagyással már Indián kívül is működhettek, a nővérek száma pedig rohamosan növekedett. Misszionárius házak nyíltak szerte a nagyvilágban Rómától New Yorkon át Venezueláig, miközben Teréz anya állhatatos munkájáért egyre több nemzetközi elismerésben részesült, melyek közül talán az 1979-ben neki ítélt Nobel-békedíj fejezi ki legjobban azt a hatalmas és mindent megmozgató erőfeszítést, amely a törékeny, aprócska asszonyból áradt. Teréz anya élete legboldogabb napjának nevezte, amikor az azóta szintén szentté avatott II. János Pál pápa 1983. február 3-án meglátogatta a Szeretet Misszionáriusainak kalkuttai házát.

1983-ban érte az első szívinfarktus, s ezt követően egyre többet betegeskedett, ennek ellenére missziói munkáját nem hagyta abba. Hosszú idő után visszatért hazájába, Albániába is, ahol megnyitotta a misszió ottani házát. A rend vezetéséről végül csak halála előtt néhány hónappal mondott le, majd 87. születésnapja után kilenc nappal, 1997. szeptember 5-én elhunyt. Vallástól függetlenül a világon mindenütt megemlékeztek róla, Indiában három napos gyászt hirdettek, s állami temetést kapott. Ekkor a rend a világ 123 országában 610 missziót működtetett, ahol több mint 4000 apáca és 100.000-nél több önkéntes dolgozott. Teréz anya megkérdőjelezhetetlen nagysága és embersége általánosan elfogadott, ő volt az elmúlt század egyik legkimagaslóbb példaképe, így nem meglepő, hogy halála után a Szentszék a szokásos öt év helyett egy év múlva elindította a boldoggá avatási eljárást. 2003. október 19-én II. János Pál pápa csaknem negyedmillió zarándok előtt avatta boldoggá Teréz anyát Rómában. Ez azt jelenti, hogy az egyház hivatalosan felveszi a szentek jegyzékébe, de ereklyéi még nem kerülhetnek ki nyilvános tiszteletre, és bár templomot nem, de kápolnát, vagy harangot szentelhetnek neki.

A szentté avatás pontos menetét, rendjét VIII. Orbán pápa határozta meg a XVII. században, s ez kisebb változtatásokkal máig érvényben maradt (a korai egyház idején a szentek kultusza minden hivatalos eljárás nélkül alakult ki, bár a kanonizáció, azaz a szentté avatás pápai illetékességi körbe vonása, sőt egy-két formai kritérium megjelenése már a XI. századtól elterjedt). A szentté avatás nélkülözhetetlen feltételei – a hiteles életrajz elkészítése, és a szentté avatandó személyhez fűződő csodák összegyűjtése – már a XIII. században megjelentek, s ezek ma is az eljárás legfontosabb elemei közé tartoznak. Vértanúknál a csodától eltekintenek, ez csak a hitvallók esetében szükséges. A Boldog Kalkuttai Teréz anya szentté avatásához szükséges csodás gyógyulás 2008. decemberében történt: egy 35 éves brazil férfi kómás állapotba került többszörös agytályog elzáródás következtében kialakult vízfejűség miatt, melyen semmiféle orvosi kezeléssel nem tudtak segíteni, csak a műtét maradt utolsó megoldásnak. De mielőtt a beavatkozás megkezdődött volna, a páciens magához tért, és tünetmentes volt. Az orvos az esetre saját bevallása szerint sem tudott tudományos, orvosi magyarázatot adni. A tanúvallomások alapján a műtét előtt a férfi hozzátartozói Teréz anyához fordultak közbenjárásért a kórházi kápolnában.    

Az orvosi bizottság állásfoglalása alapján a teológusokból álló bizottság megállapította az imádság és a gyors, csodás gyógyulás közti ok-okozati viszonyt, melyet 2015. december 15-én a Szentek Ügyeinek Kongregációja püspöki és bíborosi bizottsága is elfogadott, majd december 17-én Ferenc pápa is elismerte a csodát, mellyel megnyitotta az utat a szentté avatáshoz. A szentté avatási szertartást a vatikáni Szent Péter téren tartják, s a szentmisét maga Ferenc pápa celebrálja, dátuma pedig Teréz anya halálának időpontjához igazodik, aki 1997. szeptember 5-én hunyt el Kalkuttában.

Etédi Alexa

• kalkuttai teréz anya szent teréz anya

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!