Tényleg minden út Rómába vezet
Édesanyámnak minden vágya az volt, hogy egyszer eljusson Rómába. Én pedig mindennél jobban szeretem őt, így megleptem egy repülőjeggyel. Fantasztikus 4 napot töltöttünk az olasz városban, finomabbnál finomabb ételeket kóstolhattunk, és csak úgy záporozott a „grazie, ciao bella, amore mio”, és sokszor érezhettük magunkat úgy, mintha már évek óta ott élnénk. De, ha belegondolunk a mondás is úgy tartja…” Minden út Rómába vezet.”
Mielőtt belekezdenék elmesélni a római kiruccanásunkat, lássuk, mit is lehet tudni nagyvonalakban Rómáról.
Róma Olaszország fővárosa, Lazio régió központja, a hajdani Római Birodalom központja. Az ország legnagyobb, és legnépesebb városa 2,6 millió lakossal rendelkezik. Itt található a Vatikán, a római katolikus egyház központja, a pápa székhelye, a világ legkisebb független állama. 2007-ben megválasztották a 11., az Európai Unióban a 3. leglátogatottabb városnak, a mai napig pedig a turisták legnépszerűbb olaszországi célpontja. Központját az UNESCO a Világörökség részének nyilvánította. Múzeumai, és műemlékei, mint pl. a Vatikán múzeumai, és a Colosseum a világ 50 leglátogatottabb turisztikai célpontjai között vannak.
Természetesen, az odaút nem indult zökkenőmentesen. Majdnem lekésve a repülőgépet, picit idegesen érkeztem Rómába, ahol már Édesanyám várt rám a reptéren. Azonban, ahogy megláttam őt, és a boldogságtól ragyogott arcát, máris megnyugodtam, és tudtam, hogy szuper 4 napnak fogunk elébe nézni. Ahogy haladtunk befelé a busszal a belváros felé, csak kapkodtuk a fejünket. Róma egy varázslatos hely. Minden lépésünknél, ha jobbra, ha balra pillantottunk, szebbnél szebb történelmi csodákat láthattunk.
Ami viszont meglepett, az a közlekedés volt. Igaz tavaly, amikor Nápolyban nyaraltam egy hetet, ott már megtapasztalhattam, hogy elég őrült módon vezetnek az olaszok, na, de Róma ezt még jobban felülmúlta. De valamiért ez sem zavart, talán, mert már Londonban megszoktam, hogyan közlekednek az emberek. Azt viszont jobb, ha tudjátok, amikor Rómába utaztok, a telefonotok mindig legyen feltöltve, mert anélkül elvesztek a csodavárosban.
Hihetetlen város. Csak úgy izzik, lüktet, ég, magával ránt a pezsgése, mind a turistákat, mind a helyieket egyaránt. Mintha egy teljesen más világba érkeztünk volna meg.
Az olasz mentalitás semmihez sem fogható. Az olaszok élvezik az életet. Mosolyognak, hatalmas örömmel üdvözlik egymást bárhol is találkozzanak. Árad belőlük a tisztelet, és a szeretet egymás iránt. Az egész életüket az utcán töltik, ott élnek, esznek, isznak, beszélgetnek, kávéznak, fociznak, teregetnek, gyereket nevelnek, vagy egész egyszerűen csak úgy üldögélnek, az idősek pedig az ablakon kikukucskálva csodálják a város nyüzsgő életét.
Rengeteg mindent az utcán árulnak, mindent lehet ott kapni, gyümölcstől kezdve, az állólámpán át, egészen a különféle ajándékokig. A gyönyörű városnak egy rossz tulajdonsága van csupán, hogy az utcák rettenetesen koszosak. De ez őket nem igazán érdekli, ez náluk elfogadható, nem nagyon aggódnak emiatt. Harmóniában élnek az olaszok, az arabok, az indiaiak, a feketék, és a fehérek egyaránt. Egymás mellett élnek, egymást segítik. Emellett pedig a turistáknak is örömmel segítenek.
Az első nap bevettük a várost, és körbesétáltunk a híres Piazza Navonán, ami Róma történelmi központjának egyik tere. Nem hittünk a szemünknek, csak álltunk, gyönyörködtünk a csodaszép szökőkutakban, hallgattuk az olasz muzsikusokat, és mindeközben az ízlelőbimbóink a mennyországban érezték magukat a finom, olasz Gelato fagyitól. Innen átsétálva a Spanyol lépcsőig lépten-nyomon szelfibotos, kendős árusokba botlottunk bele, akik egy idő után elég idegesítőek voltak, de ez is hozzá tartozik a római élethez, és nekünk turistáknak ehhez hozzá kellett szoknunk. A romos, és régi épületek között sétálva, betérve a Pantheonba, végig azt éreztük, hogy ezeknek a műemlékeknek van egy fajta megmagyarázhatatlan gyönyörűségük, a romosságuk ellenére is. Mielőtt elértünk volna a lépcsőig minden sarkon díszes templomokat láttunk, melyek arany mozaikokkal voltak kirakva, hatalmas oltárokkal, és már a belépéskor magával ragadtak minket, mi pedig ültünk Anyukámmal a padon, és csak álmodoztunk.
Az utcában sétálva a méregdrága boltok között egyszer csak a távolban feltűnt a Spanyol lépcső, és mi csak álltunk ott előtte, és nem tértünk szóhoz. Rengetegen csak ültek, és beszélgettek, míg mások nagy erővel próbálták a sok turista között megörökíteni a legjobb képet a lépcsőn állva. Sajnos mivel nagyon sokan voltak, és rettenetesen meleg volt, így tovább is sétáltunk a listánk következő pontjához, a csodaszép Trevi kúthoz. De mielőtt odaértünk volna, nem hagyhattam ki, hogy ne mutassam meg Anyukámnak a híres ajtót, azt amelyen Julia Roberts nap mint nap ki-be járt, az Ízek, imák szerelmek című filmben, amely Rómában játszódott. Igaz, hogy csak egy szimpla szürke ajtó, de aki látta a filmet, máris más jelentőséggel bír, és ezt is mi éreztük, előtte állva.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez