Te mit remélsz?
Ha hazáig követsz egy lovat, akkor meglátod, hogy a szülei is lovak voltak. Igazán jó halászlevet a halászcsárdában kapsz, igazán rossz szendvicset pedig az utasellátó lepukkant büféjében. Megporóbálkozhatsz egy hangzatos elnevezésű steakkel a középszerű kisvendéglőben, de nagy valószínűséggel arcra fogsz esni. Én legalábbis a legtöbbször így jártam. Azt rendeld inkább egy Steakhaus-ban.
A magánéletben is így működik, nincsenek nagy csodák.
Odafordul a fiú a lányhoz (vagy fordítva), megfogja mindkét kezét, mélyen és könnyesen a szemébe néz, majd azt mondja: „-Holnaptól megváltozom, kérlek higgy nekem!”
És láss csodát, nem változott meg. Éppen ugyanazt a dolgot követte el vagy éppen ugyanazt nem tette meg.
Nem, ez nem lehet, ilyen nincs! – mondhatnánk. Esetleg csak úgy, hogy nem gondolta komolyan az ígéretét és jól színészkedett.
Rossz hírem van. Ennél komolyabban még soha nem gondolt és soha nem mondott semmit. Legszívesebben elvérzett volna az ígéret oltárán. Akkor hogyan történhetett mindez? A válasz túl egyszerűnek tűnik. A pillanatnyi képességei nem tették számára lehetővé, hogy betartsa az ígéretét. Egyszerűen nem tudott volna olyan dolog történni, hogy éljen ezzel a luxussal.
A „Tudom, hogy iszákos, de én a szerelmemmel kigyógyítom belőle” és a „Nagyon hazug életet él, de mellettem majd megtapasztalja az igazi értékeket” hozzáállással lehet próbálkozni, hiszen a remény hal meg utoljára, csak ne legyünk nagyon megsértődve, ha nem úgy alakul...
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez