Tarthatnál velem
Végre a karjaidban tartottál, végre úgy történt, ahogyan szeretted volna. Mégsem változtál, mégsem változtattál. Miért gondolod, hogy így maradni tudok? Boldogtalan vagyok.
Boldogtalan egy olyan ember mellett, aki maga is boldogtalan. Aki ismeri a hibáit, tudja a problémáit, de nem tesz ellenük semmit. Elszenvedő, cselekvő helyett. Így lettem magányos párban, egyedül az esőben, melletted. Pedig ismerjük mi egymást, azon vagyunk, hogy minél jobban megismerhessük egymást. Mégis közénk áll valami.
Pedig én mindent feladtam, szabaddá tettem az életem - neked. Kinyújtottam a kezem feléd, neked, de te képtelen vagy megfogni azt. Nem ülhetek le melléd, nem várhatok rád, nem lehetek az az egy neked. És soha nem is leszek. Boldogabb vagyok nélküled, és boldogtalan veled. Olyan lettem, mint az előttem lévők, úgy viselkedtem, ahogyan már évek óta nem. Oda kellett mennem, ahova eszem ágában sincs menni. Nem akarom így érezni magam. Megállni, pihenni ott, ahol nincs helyem.
Nem ragaszkodom, ha nem jó nekem. Nem maradhatok, ha soha nem is kellett volna itt lennem. Megélted velem ugyanazt, mint mással, átélted ugyanazt a vitát. Pedig én más voltam, más vagyok. A közös pont te vagy a történésekben. Tudod, mégsem történik semmi másképpen. Hiába jöttem, ha nincs helyed nekem. Ha soha nem is volt, ha soha nem is akartál csinálni nekem. Elszenvedted a hiányom, és elszenvedted jövetelem. Most elszenveded majd a búcsúm is. Sajnálom, bocsáss meg nekem.
Tarthatnál velem - tarthattál volna velem. Oda akartam adni mindenem, oda is adtam azt hiszem. Szembe fordultam veled, húztam a kezed, táncoltam veled. Pedig tudtam, hogy nem vagy való nekem, és én sem neked. Tudtam, hogy nem ezért találkoztam veled. Hogy igazából sok minden vagy nekem, csak ez nem. Sajnáljuk vagy sem.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez