Tartáshibák és megelőzésük gyermekkorban
Minden betegség/zavar esetén, a tartás hibák esetében is a megelőzés a legjobb, amit tehetünk.
A tartáshibák megértéséhez először érdemes áttekintenünk pár alapvető, fontos információt magáról a gerincről: Gerincünk, törzsünk tengelye. Két fontos tulajdonsággal kell bírnia: egyszerre kell stabilnak és mobilnak lennie. Stabilitása kiemelten fontos, mert ez képzi alapját a felegyenesedett testhelyzetnek. Tartja a fejet, támasztja a belső szerveket, védi a gerincvelőt. Stabil alapul szolgál a rajta eredő és tapadó izmoknak, szalagoknak, hogy azok szabadon mozgathassák a térben végtagjainkat és fejünket.
Abban a pillanatban, ahogy a legcsekélyebb mozgást végezzük, gerincünknek harmonikusan, koordináltan, az egyes gerincszakaszoknak egymástól eltérő irányba kell elmozdulnia. E mozgássort összetett idegrendszeri működés kíséri. A gerincet 33 csigolya és 23 csigolyaközti porckorong alkotja. Szakaszokra bontható, melyek: nyaki, háti, ágyéki, keresztcsonti, farkcsonti szakasz. A csigolyák felépítése szakaszonként változik, ez adja a különböző funkciókat. Gerincünk enyhe S alakot ír le oldalról nézve, míg szemből egyenes. Ezek a görbületek 10 éves korunkra nyerik el végleges formájukat. Gerincünk egésze három síkban tud elmozdulni: előre-hátrahajlás, oldalra hajlás és rotáció (saját tengelye körül forgás). A gerinc mozgatását természetesen izmok végzik. Ezek az izmok a csigolyákon erednek vagy tapadnak. Egyesek részt vesznek a légzésben is. A törzs és nyak izmai, a mellkas izmai és a hasizmok is szerepet játszanak a mozgások kivitelezésében. A mozgás elindításához szükség van központi irányításra, az idegrendszer egészséges működésére.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez