Társkereső, lóvásár, vagy mi tesszük lóvásárrá a társkeresőket?
Mégis mit várunk egy olyan indulástól, ahol egy keresőben beállítom a paramétereket – magasság, szélesség, kor, gyerekek száma, foglalkozás, kedvenc hobbi, kedvenc könyv? És valójában mit akarunk, mit várunk ezektől a szűrésektől?
Azt, hogy az ismerkedés nagy részét, vagyis az egymásnak feltett őszinte kérdéseket megspórolják nekünk? Azt várjuk, hogy spóroljanak időt és csak a „lényeggel” kelljen foglalkozni? Vagy azt, hogy csökkentse a csalódás lehetőségét? Miért csalódnak napról napra annyian ezekben a szisztémákban? Lehet, hogy csak nagyok az elvárásaink és többet várunk tőle, mint lehetne? Vagy lehet, hogy rosszul használjuk? Hogyan lehet, hogy sokan hosszú órák írogatása után is egy vak randin találják magukat? Miért van ennyi csalódott nő és férfi? Mennyire adhatunk hiteles képet magunkról egy ilyen fórumon? Milyen arcunkat mutatjuk?
Megannyi kérdés, amivel az ügyfeleim körében találkozom. Valódi Nők és Férfiak, szinte ugyanazzal a történettel. Tetszik. Írnak egymásnak. Majd egyre többet. A fontos kérdések után eljutnak a randihoz. (Fontos kérdésnek számít minden olyan, ami valójában lóvásár szintjére alacsonyítja az ismerkedésüket: a méreteid, a pénztárcád, a fogaid stb.) A randi előtt biztosítják egymást arról, hogy nem akarnak időt pocsékolni, ezért elég lesz fél óra. Ja és csak egy kávé, hogy ne kelljen rád (és másik 50 társadra) sokat költeni, de vizet is kérhetsz. Valahogy mégis jól sikerül, valószínűleg lesz következő alkalom. Ha és amennyiben túl éled a játszmát: kereslek, nem kereslek, felveszem, nem veszem fel, visszahívlak, nem hívlak vissza. Vagy, ami még jobb, folytatjuk Viberen. Ott aztán minden mehet. Mehet az első szex is.
A legintimebb dolgainkról tájékoztatjuk egymást, majd csodálkozunk, hogy hirtelen „fontossá” válik a másik jelenléte az életünkben. Hogy lehet ez? Úgy, hogy éppen most adtad ki magad és már a félelem is motiválja bimbózó kapcsolatod, nehogy illetéktelenek kezébe jussanak a vágyaid és egy harmadik személy előtt nevetség tárgyává válj. Úgy tűnik, az idő spórolásra való igény karjai idáig elérnek. Miután a virtuális szex megtörtént, a második randin ciki lenne nem összebújni, hiszen az – eddig rohamosan „fejlődő”- a kapcsolatunk fejlődésének megakadása lenne. „Egyébként is sok filmben van ez, hogy szex-szel kezdődik, nem? Ott is működik.” Igen. Hollywood-ban. Tudod, ahol 90 percbe belefért az is, hogy 5 évesen szívecskéket pisiltetek együtt a homokba, majd 5 fizikai perc, azaz „20 év múlva” az egyetemen összefuttok, majd továbbbi 25 fizikai perc múlva összeköltöztetek, felépíttettetek egy házat, egy karriert és épp ezen nehézségeket orvosoljátok. Ugye érted, mit szeretnék mondani? Az film! Ez pedig a valóság. Te pedig sem sztár, sem mesehős, hanem valódi Nő, Férfi vagy.
Valódi, őszinte, bizalmon alapuló kapcsolatot szeretne nagyon sok ember, azonban rossz helyen vagy rossz módszerekkel keresi ezt. Ezért hívtam életre egy ügyfelem buzdítására a Pártaláló eseményt. Már korábban megfogalmazódott bennem, azonban valamiért most vált aktuálissá. A lényege, hogy az embereket újra visszahozzuk a valódi életbe. Hogy valódi kapcsolatot teremthessenek egymással. Segíteni őket önmagukat adni, hogy az igazi minél hamarabb megtalálhassa őket.
Dr. Váradi Éva coach és mentál tréner
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez