Talán nem is arról szól az utad, hogy valakivé válj
Talán sokkal inkább arról, hogy levess magadról mindent, ami nem te vagy. Amikor az ember boldogtalan útkeresése során egyszer csak képes lesz szembenézni önmagával, felismerni az emberi kapcsolataiban rejlő tudattalan dinamikát, akkor nyílik esélye a kitörésre. Ahol fáj, ahol feszít, ahol nehéz, ott van feladatunk magunkkal. Miért is? Mert nem vagyunk jól. Mondd, te hogy vagy? Mert a cél az, hogy mindenki érdekében jól legyünk. Hát még a sajátunkéban!
Szóval. Járhatsz évekig terápiára – ventilálva fájdalmadat –, ha nem jössz rá, hogy a viselkedésmintázatodat fontos megváltoztatni! Ehhez pedig szükségünk van a tudatos énünkre. Igen! Arra az 5%-ra, na jó, Einsteinnek ebből 9 volt, de ő zseni volt, és az más. Szóval ezt az 5%-ot, nem kis gyakorlással, de akár a hasznunkra is fordíthatnánk. Hiszen pontosan ez az 5%-a az elménknek az, ami tanítható! Ő a szoftver. A tudatalattinkban ő futtatja a programot, amit tanulással rögzítesz. Majd automatikusan mozgat, ami ha nem is vagy tudatos rá, irányítja az életedet, és Te sorsnak fogod hívni – C.G. Jung szerint. Arra a felismerésre lesz szükségünk, hogy mindaz, amiről eddig azt gondoltuk, hogy jó, ám felszabadultságunkban mégis gátol, esetenként tanult félelemként visszatart (mert ugye megvan, hogy az ego fél), mint gondolati hitrendszert, megváltoztassunk!
Megváltoztassuk azt, hogy miről, mit gondolunk, a szerintem hogyan kellene mindennek lennie hozzáállást azzá, hogy: „Hogyan lehetne másképp, hogy jobb legyen?” Átkódolni, új tudással ellátni az elménknek azt a részét, amit közismert nevén az egónk ural, tanulással lehet. Bár lusta vagy rá, és nem is látod értelmét, miért? Mindegy is, mert hibás, számodra is kárt okozó hitrendszered egyszer csak mindent, de minden emberi kapcsolatodat, karrieredet lenulláz. Szóval tönkre tesz. És akkor ott ülsz a padlón. Aminél azt gondolod, már lejjebb nem lehet. De… lehet. Ha ellenállsz. Mert akkor még kell pár pofon, hogy amit magaddal, és másokkal is teszel, észrevedd. Ám vagy az önmagadról kialakított kondicionált képet, vagyis az egót választod, ami nem enged sérült viselkedésed mintáira rálátni, vagy egy boldogabb életet. Mert hát olyan nincs, hogy ahogyan működök, aki a kapcsolatomban vagyok, az kiigazításra szorulna, igaz? Vagy, amit tudok, az úgy nem jó? Mert hát mégiscsak a másik lehet a hibás? Vagy mégsem? Ha nem működik, ha az eredmény minden szándékom ellenére sem az, amit szeretnék, akkor talán, de lehet, mégsem bizonyított tény, hogy ami nem jó nekem, az a másiknak sem az. Na, itt kezdhetünk el beszélgetni!
Sőt, jó hírem van! Ha azt vesszük, hogy minden, amit tanulsz, – akár nyelvet, akár főzést, autóvezetést –, azt a tudatos elméddel teszed, vagyis minden, amit tudsz, valaki megtanította neked, és te készségesen tanultál, magadévá tetted. Akkor ha a kétszer kettő nem 5, hanem 4, miért ne írhatnád át? Bocsi, de ami nem hoz eredményt a számodra, és bár nem vagy rá tudatos, de azt hiszed, hogy minden a Te programod szerint helyes, az élet mégis mást mutat, miért ne frissíthetnél, ha a számítógépszoftvereket is frissítik idővel? Vagy rosszul gondolom? Miért volna más, ha a jelenlegi gondolkodásod, megoldási ötleted nem szolgál eredményességével téged? Gondolataid kihatnak az érzéseidre, amit aztán fizikai állapotában is megmutat a tested. Hogy érzed magad? Jól? Netán rosszul? Ezért is mondják, hogy változtass a gondolataidon, és megváltozik az életed.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez