Találkozások

Imre nagyon szerette Nórát. Nóra tűrte ezt egy darabig. Aztán egy szép napon összepakolt és elköltözött. Fel volt háborodva, hogyan szeretheti őt Imre ennyire.

Imre egyedül élt tovább, Nóra nélkül. Munkába temette magát, gyenge próbálkozásokat tett arra, hogy ne gondoljon a lányra. Aztán felhagyott vele és egész nap rá gondolt. Mikor hazaindult, kicsit sírt a volán mögött. Este még egy kicsit lefekvéskor a tévé előtt. Később megismert egy nőt a sarki fűszeresnél. Véletlenül botlottak össze a kétrétegű papirzsebkendőknél. Először csak bambán nézte, majd rájött, hogy kiverte a kosarát a kezéből és felsegítette. Két esztendő múlva már házasok voltak.

Nóra beleszeretett egy pécsi színészfiúba. Rajongásig imádta, a nap minden percében a fiúra gondolt, még akkor is, ha a karjaiban volt. Mohó szerelemmel szerette, falta minden szavát. Alig hitte, hogy létezik ilyen a világon. Aztán a színészfiú elhagyta. Ez akkor történt, mikor a pécsi színpad új táncosnőt kapott. Az új táncosnő rendkívül karcsú volt és kecses. Nóra félholt módjára járt kelt a világban. Azt érezte, vége az életének. Nem evett, alig ivott, keveset aludt, azt is csak néhanapján. Visszaköltözött a városba, ahol még Imrével élt. Egy napon találkoztak. Illedelmesen köszöntek. Érdeklődtek egymás egészségi állapota felől. Megvitatták a szeles időjárást. A szívügyek kérdését kínosan kerülték. Majd mind a kettő autóba szállt és elindultak ellentétes irányba. Imre sírt a volán mögött. Nóra mosolygott.

Szentesi Évi

http://www.ruzsestukor.hu

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!