TWOOrkáló 3. rész: Vadász kerestetik
Annyira szerettem volna ma a vadászokról írni, de úgy tűnik, ez a TWOrkáló a stüszivadászok, orvvadászok, a hajtók és azon szerencsétlenek gyűjtőhelye, akik évek óta ülnek a magaslesen, de még látni se láttak nagyvadat, nem még hogy lőttek…
Egyetlen olyan tapasztalt, nemes vadásszal sem találkoztam ebben a 3 napban, aki pontosan tudja, hogy muflont szeretne lőni. Tudja, hogy az hogyan néz ki, mit kell tenni ahhoz, hogy becserkéssze, és esze ágában sincs zajt csapni az erdő csendjében azzal, hogy beledurrant minden arra járó bolhás üreginyúlba. Nem érdekli a fácán, a fogoly, nem szórja szét a söréteket a levegőben, golyós puskával keresi a nagyvadat. Nem őzibőzit, szarvastehenet vagy dagadt, szőrös vaddisznót. Csak és kizárólag muflont! Na hol egy ilyen, akinek már megvan minden trófeája, szépen, kitömve, feldolgozva, akinek már csak egy muflon hiányzik az életéből a teljességhez? Aki akár le is tenné a fegyvert, ha elejtette élete vadját, hiszen nem annyira fiatal már és nincs is több hely a falon az újabb zsákmányoknak. Néha azt gondolom, hogy így csak muflonok gondolkodnak, a vadászok soha. Bár az biztos, hogy egy embert ismertem, aki csak nagyvadat hajtott az erdőben: ő volt az apám. Ha anyu megkérte, hozzon nyulat vagy fácánt, mert egyikből isteni a vadas, másikból a leves, akkor a mások által elejtett állatokból hozott haza. Ugyanis az apróvadak – miután meglövik őket – már senkinek nem kellenek. Legalábbis az igazán nagy vadászoknak nem. Azok nem pazarolják a töltényt ilyesmire, s ha mégis, esetleg unalomból, a találat pillanatnyi öröméért teszik, és vissza se néznek a kinyúlt testre. Ezeket csak a hajtók szedik össze…
A nemes vadászok nem kegyetlenek. Törődnek az állatokkal, etetik őket, gondoskodnak az életterükről, költenek a szenvedélyükre és komoly keretek között, szabályrendszerben lőnek. Nem össze-vissza. Még csak nem is akkor, amikor kedvük szottyan. A vadászat rituáléja tervezést igényel, lélekben is lehet rá készülni, vágyni és beteljesíteni, mindezt a kockázat tudatában, hiszen az esély a vad elejtésére megvan, de nem garantált a siker. Aki rászánja az időt, lélekben is jelenvan a pillanatban, azzal megtörténhet. Megtörténhet a Minden, a Bármi, csak az akármi nem. Mert az “akármi” az nem cél, az nem az, amire büszkék vagyunk. Az csak egy pótlék, megcsúfolt árnyéka valaminek, vízben oldódó sikerélménye pedig alacsony élettani hatással bír, és gyorsan távozik a szervezetből. Kittenberger Kálmán, gróf Széchenyi Zsigmond és Fekete István unokái! Merre jártok? Ti soha nem írnátok nekem ilyen leveleket.
- Szia Anikó, az az igazság, h tetszel afotód alapján.... de ezt szeretném, ha élőben is így maradna és kölcsönösen tetszennénk egymásnak, ezért amennyiben Te is komoly kapcsolatot keresel illetve szimpátiám réaszedről is kölcsönös, örömmel ismerkednék Veled. Egyéb elérhetőségeim: email: ----------@gmail.com vay facebook linkem https://www.facebook.com/---- ... ha gondolod, valamelyik elérhetőségen vagy itt folytathatjuk... szép napot! oh... csak most látom, h magasabb vagy nálam L
- és nem vagyok Anikó...
- sajnalom,h ennel le is ragadtal...
Tényleg, egy igazi köcsög vagyok, hogy ezt az általános iskola alsó tagozatában is nyelvtanból bukásra ítélt, fogalmazásból erős 2-esre álló Urat bátorkodtam kijavítani. Ráadásul le is ragadok mindeféle piszlicsáré dolgokon, a kákán is csomót keresek, hát nem mindegy nekem, hogy Anikó, vagy Jolán, vagy bármi??? Gondolom, valami hasonló észlénytől vette pénzért ezt a néhánysoros bemutatkozó szöveget, és elfelejtette mutálni a nevet… Van olyan is, aki nem akar hibázni, így nem is szólít néven, mint ez az alfahím:
“Szia, ne haragudj, de elég félénk vagyok, mert nekem soha nem sikerül semmi. A facebookon megtalálsz”
Hát, észvesztve fogom keresni, nehogy egy ilyen óriási lehetőséget kihagyjak ám! Minden nő álma, hogy kifogja az örök vesztest, akit még ráadásul külön meg is kell találni a facebookon. Kihívást kereső mentőangyalok, tiétek a pálya, bizonyítsátok be ennek a drága embernek, hogy volt értelme megszületni.
- te miért ismerkedsz?
- ez elég furcsa kérdés... azért, mert hiányzik egy társ az életemből. Más miért ismerkedik?
- én összejönnék valakivel,akivel el lehet beszélgetni bármiről és a szexben is nyitott
- mi az, hogy nyitott, a Te olvasatodban?
- normál dolgokra gondoltam csak...pl. orál,anál,masztit?
- itt sikerrel jársz?
- nem volt még semmi
- neked szex?
- mire gondolsz?
- van pasid?
- számomra a pasi nem egyenlő a szexszel, ezért nem értettem a kérdést. felvállalt kapcsolatom régóta nincs
- és szex?
- arra vagy kiváncsi, mikor szexeltem utoljára?
- igen
- van ennek jelentősége a beszélgetésünk ezen szakaszában? például ha azt írom, hogy nem vállalok anált, akkor befejezed velem a társalgást?
- nem,csak kérdeztem
- azt is kérdezhetted volna, hogy szeretem-e Bach-ot… Te vagy a képen?
- nem csak küldeni tudok vagy skype
- miért nem teszel fel egyet a privát mappába?
- mert van párom
- mondjuk nem ez áll az adatlapodon...
- oda meg, nem tudom hogy kell képet feltölteni
- ahogy csináltál privát mappát, és beletettél két alsógatyás képet, hát pont úgy kell feltenni a valódi képeidet is
- és szex?
- arról szeretnél olvasni, hogy milyen nekem a szex? vagy velem? vagy mi a kérdés?
- igen
- miért beszélném ezt meg veled? azért mert téged ez izgat?
- igen
- Tibor, lássuk be, hogy nem én vagyok az embered...
- értem. kár
Még csak néhány napja történt ez a regisztrációs baleset, de már most elment a kedvem az egésztől. Egy derék motorszerelővel beszélgetek, aki teljesen lökött, de legalább szórakoztató, néhány informatikussal – belőlük elég sok van a TWOOrkálóban, unalmas nézelődőkkel, nős bácsikkal, akik lila virágokat küldözgetnek és “tetszik”-elik a képeim. Gyakorló elmebetegek is betérnek, meg volt egy paranoiás blogger is, aki nem adta meg a blogja címét, hogy elolvashassam, mondván, hogy biztos el akarom lopni a témaötletét… Segítsééééééééég!
Széki Gabriella
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez