Születésnapra Indián!
P. Szabó István filmrendező ma negyvenegy éves. Tegnap este exkluzív születésnapi vetítést tartott meghívott vendégeinek, így magazinunknak is.
A kilencvenes évek hiányoznak. Minden hiányzik. Mert éppen az veszett el a legelején, amiből bármi lehetett volna. És bárki lehetett volna bármi. Popsztár is akár. Aki olyan magasra száll, hogy utána szinte belehal a hatalmas zuhanásba.
Van itt egy film.
Magyar film.
Korosztályhoz kötött film.
Negyveneseket gyomorba rúgó film.
Meg van benne egy monológ is.
Hogy miért kell a letisztuláshoz elhagyni a várost, meg mindent…
Hogy egyébként a távolabbi múltban ott van a megoldás, csak akkor lehet hogy éppen azért létezett, mert nem volt még remény, hogy egyszer jobb lesz…
Ugyanaz, mint most. Amikor azt kérdezgetjük, hogy mikor lesz jobb…
Pedig pontosan tudjuk, hogy soha, vagy gyártunk egy illúziót, de az csak a reménytelenség foltozása, illetve inkább ennek a nyomasztó hálónak a szétszakítása.
Mert hinni benne, hogy mindenki lehet valaki, kellemes dolog.
És a világ legnagyobb önbecsapása.
Sztár lehet ideig-óráig, de attól még senki marad. Legalábbis kevés az égen az állócsillag.
Van itt egy film.
Magyar film.
Korosztályhoz kötött film.
Negyveneseket gyomorba rúgó film.
A monológ lassan hömpölyög, és elementárisan betalál.
Mint amikor a végén kijön a nagy ütés, csak nem mi adjuk, hanem kifekszünk tőle.
És jólesik elbukni, mert az talán megtisztít.
A reménytől, a hiúságtól, meg a képzeletünk teremtette legyőzhetetlenségünktől.
És utána jöhet még egy, vagy több kör.
Ami olyan, mint a levezetés.
Vagy egy öregfiúk meccs.
Vagy felkészülés a végére.
Hogy a vége főcímben a kettővel későbbi korszak higgyen valami egészen új reményben.
Mint a Csillagok Háborújában.
Ahonnan mindent tanultunk.
P. Szabó István!
Boldog születésnapot!
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez