Szükség van a szerelemre
Figyelem az embereket magam körül, és úgy látom, közülük nagyon sokan boldogok a munkájukban, az emberi kapcsolataikban, a hobbijukban, a kihívásokban, amelyekkel nap mint nap szembesülnek. Sokan úgy gondolják, és ki is mondják: ennyi elég a boldogsághoz.
Bizonyára igazuk van, sőt még azt is megkockáztatom, hogy egészséges dolog, ha az ember megtalálja a helyét a világban, a hivatását, azokat a társakat, akikkel egy rezgésszinten van, akikkel együtt tud gondolkodni, nevetni, nyaralni, tervezni, vagy egyáltalán bármit tenni, amihez kedve van.
Néhányuk úgy van vele, hogy a szerelem amolyan veszélyes játék, ami nem is hiányzik nekik. Nincs szüksége a felesleges vitákra, hisztikre, bonyodalmakra, alkalmazkodásra, és különben is, annyiszor csalódott már. Elhiszem, hogy így érzik, mégis. Abban a tökéletes világban, ahol látszólag minden rugalmasan működik, ahol egyik kihívás után következik a másik, ne lenne szükség szerelemre? Nem hiszem.
Biztos vagyok benne, hogy először mindenkinek magában kell megtalálnia mindent, de azt is hiszem, hogy lehetetlen szerelem nélkül élni. Lehetetlen igazán élni, élőként érezni, valódi szenvedélyt megélni. A világ legnagyobb felfedezéseit is megteheti az ember, megkaphatja az értük járó legnívósabb díjakat, mert sok mindent szenvedéllyel lehet szeretni, és kell is, szerelem nélkül mégsem hiszem, hogy lehet élni. Kizárólag a szerelem lehet az élet elixírje, az életerő, ami mindig továbbvisz, amiben hiszünk, ami olyan energiákkal tölt fel, mint semmi más. Semmi sem hasonlítható a szerelemhez. Ahhoz az inspiráló, izgalmas, lüktető erőhöz, ami a legjobb, legszebb formánkat hozza ki belőlünk. Amikor az egész világot szebbnek, jobbnak látjuk a lehetőségeinket korlátlannak, a bolygót pedig a létező legcsodálatosabb helynek.
Szerelem nélkül nem érdemes élni. Mert bármennyire is megtaláljuk a kiteljesedést a munkánkban, a hobbinkban, kell valaki, akivel átölelhetjük egymást, akivel összeérhet a szívünk, akinek az illata, közelsége, érintése olyan erőket, érzéseket mozgat meg, amit semmihez sem lehet hasonlítani. Kell valaki, akivel akár a legrosszabb körülmények között is mindennél boldogabbak vagyunk. Akivel a boldogság nem csupán egy fogalom, egymás után leírt betűsor, hanem a legnagyobb szabadság és kiszolgáltatottság egyszerre.
Kell egy kapcsolat, amiben képesek vagyunk egymásért, egymás boldogságáért önszántunkból mindent megtenni, anélkül, hogy bármilyen ellenszolgáltatást várnánk cserébe. Kell egy kapcsolat, amiben a másik öröme a legnagyobb örömünk, amikor szeretünk valakit annyira, hogy bátran el merjük engedni, mert a lehető legnagyobb szabadságot akarjuk adni neki, úgyis tudjuk, hogy visszajön. Kell egy kapcsolat, amiben minden olyan tökéletes, hogy tökéletesebb nem is lehet, amikor úgy érezzük, ezért az érzésért érdemes élni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez