Szirota Jennifer! Végre valaki, aki tényleg énekel!
A rutinos, modern, tehetségkutató-néző meglepődik. Aztán felhangosítja a tévét, és ámul-bámul! Végre egy dal! És nincsen elrontva, elgiccsesítve, végre valami hallgatható!
Nem mindennapi élmény, amikor valaki úgy mer feldolgozni egy agyonjátszott, mindenki számára ismert dalt, ahogyan azt szinte senki. Nincsenek idegesítő monentumok, minden hang a helyén, nincsen a megszokott számközepi idétlenkedésbe átmenet, ami hazánkban amúgy szokás!
És annyira jó érzés, hogy végig mert menni úgy a dalon, hogy nem keresett felesleges kitérőket, vagy magamutogató felesleges manírokat, hanem annak ellenére, hogy nagyon nehéz a feladat, mégis megoldotta, mégis ott pihent meg, ahol kellett, és meghagyta azt a fontos ihletett pillanatot, aminek a a hallgatónak szüksége van a tökéletes élményhez!
A Summertime nem könnyű dal.
A West Side Story éppen azért nehéz, mert tökéletesre hangolta az idő.
De mégis, buesban, ahol a sarokba szorul a szmorúság, minden másodperc kincs, minden egyes momentum újabb és újabb csoda, és nem lehet betelni vele.
A többi műsorszám szinte teljesen elvész, mert nem marad tér.
De végre, hogy megélünk ilyent is.
Nagyon ideje volt!
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez